Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Pisztora Ferenc: Regionális jellegzetességek és tájpszichiátriai sajátosságok
2. Adott történelmi korszak általános társadalomfejlődési tendenciáin belül mindig érdekes és érdemes vizsgálni, hogy azok milyen sajátos regionális árnyalatokban jelentkeztek, milyen kisebb-nagyobb helyi eltérésekkel valósultak meg. Jól ismert tény, hogy hazánk társadalmában a dualizmus korában - de még a két világháború közötti időszakban is - milyen fontos szerepet játszott a latifundiális arisztokrácia.4 Ennek egyenes következménye volt azután a Monarchia-kori pszichopathológiában az ún. „genealógiai téveseszmék” kiugróan magas száma.22 Tolna megye viszonylatában jellemző helyi adottság, hogy egészen 1945-ig elsősorban a megye nyugati és északnyugati részén a feudális nagybirtok és az arisztokratikus életforma masszív halmozódása jött létre. Ugyanakkor - annak mintegy ellenpontjaként - a Sárközben, egy évszázadok óta tiszta magyar és zömében református népesség lakta vidéken, jelentős közép- és gazdagparasztság alakult ki, olyan életszínvonallal, sajátos életformával és műveltséggel, melynek alapján Móricz Zs. egy írásában14 a sárközieket „ .. . a magyar parasztság legmagasabb szintű arisztokráciája” megtisztelő címmel illette. Tolna megye vezető arisztokrata családjait (Esterházy hercegek, Mercy, Batthyányi és Styrum grófok, Schilzen és Apponyi bárók stb.) Bél M. híres művének2 a kéziratában már a XVIII. század első felében felsorolta. A múlt század vége felé a megyében lévő legnagyobb, 10 ezer holdon felüli birtokok gazdái jórészben közülük kerültek ki. Híres ilyen latifundiumok voltak Tolnában herceg Esterházy Miklós dombóvári1 és ozorai, gróf Apponyi György hőgyészi, kölesdi és lengyeli, gróf Festetics Pál tolnai, gróf Viczay ireghi, Perczel Tamás bonyhádi stb. uradalmai. E mammutbirtokokon a nagybirtokos gazdálkodási forma következtében főleg majorok, puszták alakultak ki.12 Ugyanakkor e latifundiumok központjaiban az arisztokratikus életmód külső kellékei és különféle megnyilvánulási formái - ide sorolva - a főúri kastélyokat, díszparkokat, hintók, versenylovak tartását, nagy vadászatok rendezését stb. - koncentráltabban mutatkoztak. Az Esterházy-birtokon lévő Tamási körüli erdőkben tartott vadászatok pl. egyenesen világhírűek lettek: olykor 10-12 ezer hajtóval terelték a vadakat a fejedelmi és főúri vendégek puskacsövei elé, akik nemegyszer ezernél is több, szarvast, őzet, vaddisznót ejtettek el. Tolna megye úgyszólván tele volt szórva ilyen szebbnél-szebb kastélyokkal és parkokkal (pl. Hőgyészen, Pálfán, Tolnán, Iregszemcsén, Tengelicen stb.). Baksay S. 1896-ban pl. így írja le a tolnai tájat: „A nagy uradalmak kiterjedt pusztái, és a parasztfalvak gonddal mívelt apróbb telkei között sűrűn találni az újkori várakat, díszes kastélyokat kint a birtokon, vagy bent a falvakban, árnyékos, lombos vagy gondozott ligetektől környezve .. .”l A nagybirtokrendszer egyenes vonzataként az uradalmakban nagyszámú mezőgazdasági agrárproletár élt. 1934-es statisztika11 szerint Tolnában a gazdasági cselédek és családtagjaik együttes számaránya a megye akkori lakosságának 23%át tette ki. Nem meglepő, hogy a pompás főúri környezet peremén, a feudális életforma árnyékában élő ezen nincstelenek ábrándképeiben - legyenek azok akár a még normálisnak tekinthető vágytcljesítő fantáziatevékenység termékei, akár a már kórosnak minősíthető nagyzások pathológiás produktumai - ismételten fel-felbukkannak az arisztokratikus motívumok. Főleg a megye nyugati és északi részéről származó betegeknél találtam nagy számban ilyesfajta genealógiai, vagy a főnemesi 54
