Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Pisztora Ferenc: Regionális jellegzetességek és tájpszichiátriai sajátosságok

életformával kapcsolatos nagyzásos téveseszméket. Ilyenek voltak anyagomban pl. a következők:

D. I., a Dombóvár-i járásban lévő Kocsolán született és ott lakó, paranoid schizophreniában 1935-ben megbetegedett földműves pszihosisa kezdetén saját édesanyját kitagadta, nem ismerte el valódi, hanem csak nevelőanyjának, mivel szerinte ő főhercegi családból származik, mostani otthonába csak nevelésre adták ki... stb. - Zs. F.-né, németkéri származású asszony, fogatos neje, 1910-ben, „Másodlagos elmezavar”-a során többek között kinyilvánította, hogy mindig is remélte: a Pálffyaktól örökölni fog és grófné lesz... stb. - G. E.-né, pincehelyi születésű, paranoiás nőbeteg, szolga felesége, 1903-ban szintén arról számolt be, hogy a mágnások reá fogják hagyni vagyonukat, s a Klotild palota is az övé lesz, udvarlójának M. J. grófot nevezte meg stb.

3. A Sárközben az ármentesítés után, a XIX. század második felében egyidőben volt tapasztalható a közép- és gazdag parasztság megerősödése, valamint a szegényparasztság és az agrárproletáriátus felduzzadása.6 Öcsény, Decs, Sárpilis és Alsónyék - a törzsökös sárközi falvak - századforduló körüli birtokviszonyai világosan mutatják az ottani parasztság társadalmi rétegzettségét. A statisztikai kimutatásban szereplő, összesen 1348 földtulajdonos közül a legtöbben (845-én) 1-10 hold közötti birtokkal, 444-en pedig 50-100 hold nagyságú földterülettel rendelkeztek.6 Míg a XVIII. században a lakosság még csaknem teljes egészében református vallású volt, s 1825-ben is még 5180 kálvinista szerepelt, 1930-ra a számuk 4447-re csökkent. A sárköziek egykézése, „gyermeksikkasztása” miatt, már az 1870-es évektől szokásban volt a ház- és a földörökös leányokhoz más kálvinista falvakból való legények beházasítása.

A gazdaságok sárközi és ormánsági - elsősorban protestáns parasztság további - már szomorú nevezetessége volt a hírhedt „egykézés”. Kovács A. 1936- ból származó találó megállapítása szerint: „Az egyke itt az emberek megátalkodott anyagiasságából ered, a tehetős parasztság urhatnámságából, amely nem akarta azt, hogy utódai között a föld megoszoljék, és gyermekei és unokái esetleg valamivel rosszabb sorsba kerüljenek.”10 E fontos, a parasztasszonyokat nőiségük legmélyén érintő probléma természetesen kimutatható pszichopathológiai továbbgyűrűződésében is.

Csak egy példát említek: M. N.-né, 21 éves, gyönki (a Sárközben beházasodó református falvak közé tartozott!) és kistormási illetőségű, evangélikus vallású háztartásbeli, asztalos neje, 1914-ben a szekszárdi Ferenc közkórház elmeosztályára puerperális pszichózis miatt került be. Szorongásos-depresszív állapotaiban peioratív jellegű, sensitiv túlértékelt eszméket nyilvánított: úgy érezte, hogy környezete szüntelenül megjegyzéseket tesz rá, s azzal vádolja őt, hogy 280-szor hajtotta el a magzatát, holott a valóságban ez csak egyszer történt meg stb.

4. A döntően mezőgazdasági profilú Tolna megyében - mint mindenütt, ahol nagyszámú agrárnépesség él -, a vallásos mentalitás és a népi hiedelmek, babonák gyakoribb, s egyben intenzívebb előfordulásával kell számolnunk. (Fokozottan érvényes ez a megállapítás az 1945 előtti időszakra.) Ennek megfelelően az ilyesfajta témákat tükröző pszichotikus tünetek is sűrűbben szerepeltek a kórrajzokban.

Tolna megyében már a XVIII. századtól kezdődően a nagy keresztény vallásfelekezetek szoros egymás mellett élése és részben egymásra való hatása követ-55