Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Gyenes István: Olvasható-e Kemény Zsigmond?
GYENES ISTVÁN: Olvasható-e Kemény Zsigmond? Nehezen olvasható, fújtatva, akadozva, ahogyan ő írt. Ha mégis olvasni kell, ennek más oka van, nem az, hogy lektűr módra olvastatja magát. Már Péterfynek fájt, hogy olyan keveseket érdekel, a közkönyvtárak polcain nem is található. Péterfy 1881-ben fájlalta ezt, és az azóta eltelt száz év még csökkentette Kemény árfolyamát. Irodalomszerető fiatalok is zavartan félretolják, bölcsészhallgatók átrágják magukat rajta, mert hátha vizsgakérdés lesz, mondjuk egy felsorolás erejéig: a XIX. század nagy magyar regényírói. A maga korában Jósikát, de még Kármánt, Fáyt is jobban szerették, azután a kortárs Jókai borította árnyékba, végül Mikszáth szinte kitörölte az olvasók emlékezetéből. Utókora tehát nem jegyzi, reneszánszát várni hiú ábránd. Azt sem mondhatjuk, hogy az írók írója vagy a beavatottaké. Legjobb íróinkban is inkább az irodalomtörténész-kritikus tiszteleg a magányos óráis előtt, semmint bármilyen tekintetben mesterüknek, mintaképüknek tekintenék. A lépéstartás a hazai és a világirodalommal nélküle is könyvhegyekkel nyomasztja az írókat. Hogy ne is szóljunk közéleti, politikai kötelezettségeikről - vagy amit annak vélnek. Jó, ha nem intézik el kézlegyintéssel: éppen elég morbiditás van a mi világunkban, és Kemény végül is megőrült. örült lett, vagy kezdettől az volt? Végezzünk el egy kísérletet gondolatban. Lehetőleg pontos fordításban tegyük külföldi írók elé Kemény fő műveit. Alighanem kiolvassák belőlük a tébolyra predesztinált ember lelki portréját. Más kérdés, hogy ennek az értékhez semmi köze sincs, soha nem is volt. Maupassant legérettebb írásaiban mint bőr alatti daganatok tapinthatók az elmezavar kezdeményei, csakúgy Swift, a vallásba belezavarodott Gogol, az alkoholista Verlaine és sok más világirodalmi nagyság műveiben. Kemény oly mértékben közéleti ember és író, amennyire a maiak energiakészletéből talán nem is futná. Nem elmarasztalásuk ez, hanem mentségük, különösen ha hozzávesszük az információk mai, már-már elviselhetetlen áradatát. Mégis jogos a kérdés: áttekinthetőbb volt akkor Európa, a világ? Nem biztos. A hírek viszonylag lassú terjedése bizonyára akadályozta a gyors reagálást - ami pedig a kis népeknek létérdekük volt. Kemény mindig Európában gondolkozott, szár-44
