Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról
CLINDOR: Ne bántsuk, hisz úgyis a vesztébe rohan. MAT AMOR: Mivel most szép vagyok, nem adom ki magam. CLINDOR: Vesse le szépségét, legyen félelmetes! MAT AMOR: Csakhogy nem látod a következményeket: Ha csak félerővel adnék a ficsúrnak, Félek, ütésemtől mindketten kimúlnak! Várjunk, majd elválnak, dolgunk nem sietős. CLINDOR: Lám Ön olyan okos, mint amilyen erős! A negyedik felvonás végén tehát eltűnt szemünk elől Clindor és Izabella. Megszöktek. Az ötödikben jelmezben, álarcban és más néven jelennek meg, mint házastársak. A jelenet elején nem derül ki, hogy álarcuk és jelmezük azt szimbolizálja-e, hogy házaséletükben már csak úgy tudnak egymás mellett élni, hogy színlelnek, vagy hogy valóban, mint színészek szereplői-e egy újabb komédiának, ami most már a keretbe ékelt darabban lévő újabb színdarab, tehát a harmadik síkja Corneille Illusionjának. Ennél barokkabb bonyodalmat aligha találunk másutt. Clindor meg akarja csalni hitvesét egy nagy úr feleségével. Izabella szemrehányásokkal illeti, mire Clindor engedélyt kér tőle egy napi hűtlenségre. ígéri, hogy utána hűséges házastárs lesz. Izabella érzi a valóságot: férje szerelme már sohasem lesz a régi, keserűen jegyzi meg: „Színleljél és takarjad érzéseidet!” A dráma e harmadik síkja tehát már a társadalmi színlelés valóságát tükrözted. De még ennél is különösebb fordulatnak lehetünk tanúi; Clindor a felesége jelenlétében készül találkája lebonyolítására, de a légyottra nem kerül sor, mert a féltékeny férj szolgái leszúrják Clindort. Mi sem természetesebb, hogy ezt Izabella sem viseli el, és holtan rogy össze. A darab keretéből ismételten kilépő atya is majdnem a varázsló karjaiba rogy fia halála láttán, de a színpad legmélyén - talán negyedik síkján? - láthatjuk, hogy egy asztalnál felsorakoznak a színészek; Clindor és Izabella is, és felveszik gázsijukat. Mesteri fordulat. Ötödik felvonásbeli történetük színpadi játék volt csupán, hiszen ők maguk, a szökés után, jobbat nem tehetvén, beálltak színésznek. így elmondva talán kusza az egész, de a színház realitása, vagyis a darab eljátszása - ami abban az időben majdnem mindig megelőzte a nyomdai rögzítést - világosan felmutathatja a valóság és a képzeletbeli történés egymásba fonódását, valahogy azt sugallva, amit Shakespeare is írt: „Színház az egész világ...” Az életben fortélyosabb a tettetés, mint a kulisszák között, hiszen ott legalább a házastársak egymás előtt nem színlelnek. Érdekes, és a színház szempontjából nem mellőzendő tény, hogy az első felvonás után, nem a szereplőket mutatja be a varázsló, hanem csak a jelmezeket. Mintha ezek volnának fontosabbak az embernél, aki hordja azokat. Cornielle-nek magáról a színházról is van mondandója az Illusionban. Egyrészt tiszteli a színház és a színész művészetét, másrészt már azt is látja, hogy a színház divatos üzlet lett 41
