Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról
CLINDOR: Hol lehetett mégis a fény királynője? MAT AMOR: Bájait ajánlta szíves figyelmembe. Szobámban időzött, könnyeit hullatta, De bármit kínált is, nem lett foganatja. Nem rendít meg engem, akárhogy kacéroz, Elküldtem - le is út, fel is út - a Naphoz- CLINDOR: Rémlik, hogy hallottam ezt a históriát, Mexicóban mondták vagy könyvekben írták? Tudom . . . emiatt Önt a feldühödt perzsák Istenük szégyene miatt elátkozták. MAT AMOR: Valami volt, s csupán azért nem büntettem, Mert Erdélyben magam épp elköteleztem; És ott a főurak mentegették őket, Nyájas szavaiktól dühöm semmivé lett. CLINDOR: Mily szép is az mikor az erős megbocsát. MAT AMOR: Nézd a tekintetem! Csodáld meg e csodát: Az összes erények teljes kivonatát! Lábam alatt már az ellenséges világ; Kitéptem gyökerük, földjük már sivatag, Megtörte veszte azt, aki dölyftöl dagadt. De aki tisztelte tökéletességem, Megtarthatta földjét, sőt még meg is védtem. Európában a királyok nyájasak, Meghagytam várukat és városaikat, Hadd uralkodjanak. Viszont Afrikában, Ahol gyenge, hitvány, rossz királyt találtam, Feldúltam földjüket fejedelmük miatt, Emlékük nem őrzi más csak a sivatag: Roppant pusztaságok, ahol csak kínlódnak; Örökös jelei igaz haragomnak. CLINDOR: Nos, a szerelemre! Ott jő a kedvese. MAT AMOR: Tűri, hogy ez ördög-fattyú kísérgesse. CLINDOR: Mért húzódik vissza? MAT AMOR: E fickó nem bátor, De szemtelenné lesz olykor rossz szokásból. Nagyra van e Széppel, de ahhoz túl gyenge, Hogy a haragomat ezzel feigerjessze.
