Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról
Szeretni, imádni akartak sok ezrek. Hercegnők reméltek csupán csak találkát, Gyengéd szerelmemet királynők koldulták, Etiópiában épp úgy, mint japánban Nevem sóhajtozták dallamosan, lágyan. Két szultána ra)tam mohón hajbakapott, Kettő, hogy láthasson, szeráját hagyta ott. Ezért neheztelt meg rám maga a Felség. CLINDOR: Hisz tíz Ön hírnevét, ez csak növeli még! MAT AMOR: Nem mondom, haragja terveimnek ártott, Ezért nem győztem le még a nagy-világot. Különben unom is, s hogy végére járjak, A Sorssal üzentem Jupiter atyának: Csináljon valamit a nők tüze ellen, Amivel zaklatnak folyton-folyvást engem; Ha nem, égbe kiált majd haragos hangom, S az égiek rendjét rettentőn szétrontom, Es a Mars villantja majd az Űr villámát. Hangomra az eget borzadás járta át Kérésem parancs lett, s teljesült is legott: S most csak akkor vagyok szép, mikor akarok. CLINDOR: Másként szétszedné a sok tyúk, ki áhitja. MAT AMOR: Ne is mondd! Reszketek már a gondolatra, Rettentő! De figyelj! Mit tart ö felőlem? CLINDOR: Hogy Ön a szerelme; báj s erő is egyben. S vágya, hogy amit Ön ígért, meg is tartsa, S akkor istennőknél boldogabb lesz sorsa. MAT AMOR: Figyelj! Az időben, amiről beszéltem; Az istennők mind-mind hízelegtek, nékem. El is mondok neked egy furcsa esetet, Amelyik iszonyú zűrzavart teremtett, S amelyik rettentőn kibabrált a Földdel. Az történt, hogy a Nap nem kelt fel egy reggel, Mert e fényes Isten, kit fél világ imád, Nem lelte hírnökét, ébresztő hajnalát. Keresték mindenütt: vén Thriton ágyában, Cephallus fái közt, Memnon kastélyában, S miután hiába keresték e hölgyet, A Nap napja délig sötétségben tellett.
