Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról
Hisz minden seregen győzedelmet arat, Akarhat Ön, Uram újabb babérokat? MAT AMOR: Bizony töprenkedem, nehéz választanom; Kin töltsem haragom, Perzsán vagy Moszlimon, Elébb melyiküket aprítsam miszlikbe? CLINDOR: Kegyelmezzen nekik, hagyja őket élve. Az ön nagyságához mit tehet a halál, Szörnyethalnak, ha Ön hada élére áll. MAT AMOR: Haddal én, te gyáva, azt hiszed te barom, Elveszejtésükhöz nem elég két karom? Nevem hallatán a falak megrepednek, Eldőlnek vad csaták, megfutnak ezredek. Uralkodók ellen fegyver nekem nem kell, Legyőzöm őket én virtusom hírivei; Csak parancsot adok a három párkának, Es a birodalmak pusztasággá válnak. A Ménkű az ágyiím, a Végzet a hadam, Egy csapásra fekszik az ellen alattam. Egy lehelletemtöl a tervük füstbe megy: Ki az aki itt még hadseregről fecseg?! Nem érdemied meg, hogy előtted egy Mars áll, Szemem villámától, gané, felfordulnál. Szerencséd, hogy hölgyem, kiről ábrándozom, Ö tesz ily szelíddé, ő hűti haragom, És nyilazó Ámor, istenek kegyeltje Vad tekintetemet megszelídítette. Nézd rettegett arcom, mely rontott, égetett, Nem lövelli többé már a rémületet. Rabként csüngök arcán, szépségét élvezem így vagyok magam is: jóság és szerelem. CLINDOR: Szempillantás alatt ön mindenre képes? Elébb ijesztő volt, mostanra meg szép lett? Oly megátalkodott nem lehet senki sem, Hogy láng ne lobbanjon ön iránt sziviben. MAT AMOR: Bizony, ha akarok, keltek iszonyatot, De ha kedvem tartja, bárkit elbájolok. Villámló szememtől reszket minden férfi, A nő: pillantásom csábos fényét érzi- Míg nem voltam képes rejteni szépségem, Tolakodásuktól azt hittem, elvérzem, Megjelenésemtől ámulatba estek,
