Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról
Füvekkel, illattal és szertartásosan Hosszan bizonygatnák, milyen hatalmuk van. Mindez csak arra jó, hogy ködösítsenek, Hogy Ön félve lássa csodás erejüket. Az én varázspálcám többet tud, mikor int: Alcandre int varázspálcájával, szétnyílik a következő előfüggöny, és mögötte díszes jelmeztár látható.) Lássa fia sorsát e jelmezek szerint! A varázsló tehát újabb színteret nyit meg; ez lesz a komédia második „síkja”, megmutat egy gazdag jelmeztárat, amelyről nem lehet biztosan tudni, hogy színészek színpadi jelmezei-e, vagy a következőkben színrelépők ruhái. Ezzel az előjáték véget ér, a varázsló és az apa szemlélői lesznek a következőknek, amelyben megtudjuk mi történt fiával. Megelevenedik Clindor, a fiú, aki titkárként és bizalmasként éppen gazdája, a hetvenkedő Matamor kapitány hiúságát legyezgeti, miközben az féltékenyen lesi szíve hölgyét, aki viszont a számára kiszemelt vőlegénnyel sétálgat. Matamor nem is sejti, hogy igazi riválisa nem a hivatalos vőlegény, hanem saját titkára, Clindor. A leány, Izabella, édesapja szolgáival meg akarja botoztatni Matamort, hogy elverje leánya mellől, és hogy pártfogoltjának ne legyen riválisa leánya szívében. Csakhogy maga a pártfogolt vőlegény is rájön, hogy nem a nagyzoló kapitány az ő igazi vetélytársa, hanem Clindor, és a Matamor ellen szervezett éjjeli kaland a két fiatal rivális közötti párviadallá alakul, amelyben mindketten megsebesülnek. Clindort elfogják és börtönbe vetik, de innen szerelme, Izabella kiszabadítja, és el is szökik vele. Ez a középső három felvonás tartalma, ez a tisztán vígjátéki rész, amelynek végén sem az apa, sem a közönség még nem tudhatja mi a fiatalok jelenlegi sorsa, hiszen a varázsló az apát csupán a közelmúlt eseményeivel ismertette meg. Mielőtt a fordulatokban bővelkedő ötödik felvonással megismerkednénk, ízelítőül következzék egy mulatságos részlet a második felvonásból; Clindor és Matamor belépő jelenete. Csupán egy megjegyzés a fordítással kapcsolatban. Corneille általában a legegyszerűbb páros rímeket használja, igére igét, névszóra névszót rímeltetve. A magyarban ez rendkívül kezdetlegesnek hatna, ezért meg kellett küzdeni a magyar költészetben megszokott párosrímmel, amelyben lehetőség szerint nem azonos szófajok rímelnek egymásra. Ettől azután természetesen a rímek nem csengenek minden esetben olyan tisztán össze, mint az eredetiben. A ritmikában szinte semmi eltérés nincs, hiszen a francia alexandrinus a magyar ősi tizenkettessel remekül visszaadható, különösen olyan sorokban, ahol a mondat két része vagy éppen két mondat pontosan a sor közepén válik ketté, azaz hat-hat szótagból áll. Erre törekedtem ahol lehetséges volt. A színen tehát megjelenik Matamor és Clindor. Matamor szíve-hölgye után sóhajtozik és leskelődik. CLINDOR: ön, a büszke lélek, Ön még vágyakozhat? Ennyi nagy tett után érezhet kínokat? 37
