Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Jósfay György: Háry váratlan vendége :tanulmány Corneille: Illusion c. darabjáról
több egy előjátéknál; a következő kitesz egy darabot, amit nem is tudom, minek nevezzek: a vége tragikus; Adrastot megölik, Clindor halálosan kínlódik, de a stílusa és a szereplő személyek inkább komédiába valók. Még egy olyan figura is van benne, amelyet kizárólag a nevettetés miatt találtam ki, és aki egyáltalán nem egy új embertípus; egy kapitány, afféle nagyzoló, amely bár megtalálható más nyelvek irodalmában is, talán mégis eléggé ritka példány. A cselekmény nem befejezett, mivel a negyedik felvonás végén nem tudni mi lett a főszereplőkkel, és még az sem derül ki, vajon ki győzedelmeskedik. A helyszín eléggé szabályos, de az idő-egységet nem vettem figyelembe. Az ötödik felvonás egy eléggé rövid tragédia, ahhoz, hogy az Arisztotelész által előírt magasztos igazságszolgáltatás bekövetkezzék, - bárhogy is igyekeztem. Clindor és Izabella, miután színészek lettek, anélkül, hogy erről tudomást szereznénk, olyan történet szereplőivé válnak, amely összefüggésben van az előzőkkel, sőt annak folytatása. Egyesek ezt a leleményesség hiányának vélték, pedig ez egy olyan szakmai fogás, amely lehetővé teszi, hogy a látszat-halál után az apa megnyugodva örülhessen fia meglepő sorsának. Mindez végülis egy komédia, amelynek bár cselekménye az előadás idejében játszódik, mégsem lehetne erre példának állítani...” Néhány évvel később, a mű kinyomtatásakor, M. F. D. R. kisasszonynak a következőképpen kezdi darabja ajánlását: „Kisasszony, íme egy furcsa szörnyszülött, amit önnek ajánlok. Az első felvonás nem egyéb egy előjátéknál, a következő három egy befejezetlen komédia, az utolsó egy tragédia: és mindez egyberakva egy komédia. Mondjanak akármit is e különc és rendkívüli találmányról, az biztos, hogy újszerű, és az újdonság varázsa, nálunk Franciáknál már a jó minőség egyik fokozata. Sikere miatt nem kell szégyenkeznem a szánházi világban, és úgy látom, ez a szeszélyes darab önnek is tetszhetett, ha már arra kért, hogy önnek ajánljam ...” Lássuk tehát e szeszélyes mű tartalmát, mi minden történik „az előadás idején belül”. Egy apa keresi eltűnt fiát. Utolsó mentsvárként egy varázslóhoz fordul, akit egy fiatalabb barátja ajánl neki. Az író által prológusnak nevezett első felvonásban nem is történik más. A barát elmondja mily bölcs, mily tudós ember a varázsló, aki maga is felhívja a maga érdemeire figyelmét, azzal, hogy magát másoktól különbözteti. A szakma, a „művészet” kezdőit ócsárolja, akik mindenféle érthetetlen abraka-dabrákkal kívánnak feltűnni a szolid művésszel szemben. A varázsló szavaiból érezzük, hogy Corneille nem csupán mágusát jellemzi e szavakkal, de barokkos stílusban az egész korabeli művészetről és elsősorban a színházról is szól. Ezt a feltevésünket az ötödik felvonás majd bőségesen alátámasztja. Illusion: I. felv. 2. jelenet {részlet). ALCANDRE: Mit a haragos ég Ön elől elrejtett, Varázslatom révén itt most megjelenhet... . .. Kezdő művészek, hogy hatást érjenek el Rejtelmes szavakkal és hizelkedéssel, 36
