Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse
ja idézett stanzájának illusztrációja lehetne! De tudhatott Zrínyi a földrajzi térképeket emberiesítő korabeli metszet-változatokról is. Ha Németalföld térképét a XVI. század végén Leo Belgiens-ként, mancsát emelő, nyelvét öltő oroszlán képében ábrázolták; ha egy prágai nyomda 1610-ben a spanyol-Habsburg Európa térképrajzát mint a kontinensen végigfekvő királynő-alakzatot sokszorosította,84 a gibraltári sziklaszirtekről is készülhetett antropomorfizáló térkép-metszet. Vajon milyen „földrajzi játékok találhatók Mathias Kirchoffer Orbis lusus, pars prima sen lusus geographicus-ában? Zrínyi ezt a könyvet is birtokolta; Zágrábból sajnos hiányzik, s máshol sem volt módom beletekinteni.85 Antropomorfizáló térkép-hasonlatot a levélíró Zrínyi is használt. Ruchich Jánosnak szóló latin nyelvű levelében írja 1658 telén: „Talán nem panaszkodnánk most a szerencsétlen Magyarországgal együtt, hogy elveszett az ország karja, Pannónia jobbja, sőt a keresztény országok pajzsa: ErdélyZ’86 Ez a Senecára és Lucanusra hivatkozó, irodalmi igényű levél záradékában is alkalmaz egy érdekes megszemélyesítő metaforát: „azért maradt még kutya, hogy fölnyalja Erdély és Magyarország vérét,”87 Szintén ekkortájt címezi Rutóhich Jánoshoz azt a levelet, amelyben pedig - Lippay érsek címeréről szólva - a bibilai Sámson példáját hozza fel: „A tigrisektől és fenevadaktól támogatott oszlopok méltók rá, hogy egy Sámson lökésétől összedőljenek”,.88 Ugyanezt az exemplumot egészen más jelentésben alkalmazza A vadász és Echo: Kívántam, dűlne rám Szép márvány palotám, Miként rádült Sámsonra. Nem fejthető meg másként, minthogy a bibliai Bírák Könyvének 16. része alapján a „Herkules oszlopai” hasonlat folytatása. A megvakított Sámson végórájában rontotta magára és az ítélkező filiszteusokra a márvány palotát: „nagy erővel megrántotta az oszlopokat és rászakadt a ház a fejedelmékre és az egész népre". Ennek előtte szerelmeskedett a parázna asszonnyal Gázában, majd következett a Delila-szerelem. Delila „elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát” süb.8!) A Sámson-hasonlat kétféleképpen is értelmezhető: a csalódott, elvakított szerelmes úgy akar meghalni, mint Sámson, riválisát is elveszejtve; de azt is jelentheti: dőljenek rá Herkules és Sámson oszlopai - a lábak, sőt maga szerelmes hölgye ... Hasonlóan merész erotikus célzást Zrínyi még az Eusebiát sirató Orpheus-versben is megengedett magának. Itt ugyan a lábak éppen szép gyöngék, de a „fejér, sima has” említésének merészségét senki nem követbe el rajta kívül a régi magyar szerelmi költészetben :®° Két domború mellyed és szép márvány állad, Fejér sima hasad, két szép gyönge vállad... (Az elhallgatott Visszhang) Az ekhós vers Herkules - Sámson metaforája disszonáns, érdes hang a rózsa és a méh idilljében; érzület és forma monumentális, 22
