Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse

drámai hajlandóságára vall. Bizonyos lélektani hitel, sablonon túlmutató jelleg nem tagadható meg a vers intonációjától sem:

Te, ki gyönyörködöl az én nyavalyámban,

Töredözött szókban, megrekedett hangban. . .

Ahol Zrínyi később az Echó-motívumot alkalmazza, ez a drámai hajlandóság szintén megfigyelhető. Illetve csak ez figyehető meg. Gyöngyösi aggálytalanul ekhós verseket illeszt epikus költeményeibe, a Murányi Vénus-ban pedig Ovidius nyomán Echo és Narcissus történetét is felmondja.91 Ez a kompozíció törvényei elleni vétség Zrínyinél elképzelhetetlen. Az Arianna-történet eleve kínálná az ekhós betét lehetőségeit (Gyöngyösi él is vele Ovidius Ariadne Theseo című heroidája nyomán), Zrínyi azonban éppen csak fellépteti Echót. Arianna hiába kiáltozza Theseus nevét (i 6, 18-19):

Üti fejér mellyét szaggatja szép haját,

Teseus! Teseus! nagy erővel kiált:

Echo is bánattal szól Ariannának,

Csinál öregbülést választtal bujának;

Mert ha ő panaszol, szól a kisszikláknak,

Echo bus választtal nevet bánatjának.

De ő az sötétben hajót messzi látja,

Dagadt vitorláit hogy könnyű szél hajtja,

,, T e s e u s ! Teseus!’’ i s mé ti e n kiáltja: Amaz ütet nem hallja s nem is hallhatja.

Az ekhós versben a Visszhang biztatja a kérdezőt; amit az Arianna sírásában válaszol, az csak Arianna „bújának” csinál „öregbülést”. Vajon elképzelte-e a választ Zrínyi? Ez lehetséges, de ha sejtetni is akarta volna az olvasóval, nemcsak általánosságban utalna rá, kitalálható szóval is sugallaná, mégpedig úgy, hogy Edhó válaszára mindjárt a „Teseus! Teseus!” kiáltást követő sorban - rímnyi távolságon belül - tenne sejtető célzást. („Tese/zr - úsz” ■ ■ •)

Ez történik a Szigeti veszedelem ekhós jelenetében, amikor Radivoj Juranics után kiáltozik (IX. 62-63) :

Radivoj visszanéz, s nem látja az társát;

Gondold meg az ő rettenetes bánatját.

,, J ur a ni c s ! Juranics!” sűrű erdőn kiált.

De nem más csak echo néki bus választ ád.

„Juranics! Juranics! En hova hagytalak?

Micsodás ebeknek prédául adtalak?

Hon keresselek már, és hon találjalak?

Micsodás föld hátán téged nyomozzalak?”