Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse

Amilyen tág időhatárt jelent a népdal esetében „a törökkorig visszavezethető” meghatározás, annyira pontosan tudjuk, hogy Zrínyi verse 1651 óta nyomtatásban isimert, folklorizálódására tehát megvolt a lehetőség. De vajon valóban folklorizálódhatott-£ Zrínyi? Meggondolandónak tartom, amit Paul Zumthor és Pierre Bee nyomán ezzel kapcsolatban Horváth Iván fejtett ki az úgynevezett populáris és arisztokratikus irodalmi regiszterről. Az irodalom társadalmi közegeit „befogadás-szoiciológiailag” osztályozó felfogás szerint „A populáris regiszter nem kötődik osztályhoz, csak annyiban, hogy az alacsony osztályokban honos, de a magas osztályok felé is teljesen nyitott, szemben az arisztokratikus regiszterrel, mely sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem nyitott az alacsony osztályok, számára.” Az arisztokratikus regiszter tehát „jellegzetesen udvari, a populáris viszont - nem egyszerűen népi, hanem: - szociológiailag differenciálatlan köközönséghez szólt”. További fontos különbség, „hogy a populáris regiszter szövegei könnyen, az arisztokratikus regiszteréi nehezen folklorizálódtak” és „aránylag kevéssé is merítettek a folklórból”.4l Horváth Balassi példáján vizsgálódik, s megállapítja, hogy „Balassi szövegeinek ideológiája nemcsak ahhoz volt túlságosan arisztokratikus, hogy a szövegek könnyen gesunkenes Kulturgut-tá válhassanak, hanem ahhoz is, hogy a szájhagyományból folklorisztikus elemeket magukba olvasszanak.” Balassi következésképpen nem folklorizálódik és a folklór sem hat rá. Horváth másik példája éppen a Balassit követő, európai műveltségű Zrínyi, aki szerinte „szintén kevéssé folklorizálódó”'1'1 szerző.

Az elmélet tehát megengedi, hogy a népköltészet Zrínyi „felé is teljesen nyitott” - a gyakorlat pedig bizonyítja. Horvát népi énekeket Zrínyi ismert és felhasznált eposzához/'3 s vannak népköltészetre vonatkozó említései, idézetei is: amikor a szigetváriak „horvát dávorit” énekelnek és fegyverrel hajdútáncot járnak (IV. 39.), az a költő személyes tapasztalata is lehet; a Mátyás-tanulmány-ba b valamely népdalból kerülhetett bele ez a variációs szóisimétlő, szépen alliteráló, népdal-gyanús sor: Vas vármegye /üstöt vetett, füstölög. . ”Vl A Zrínyi-szövegek folklorizálódásához a kinyomtatás eleye lehetőséget kínált - szemben Balassival, akinek szerelmi költészete csak másolatok útján terjedt. De készültek másolatok is a Syrmr-kötetről, már a XVII. században. Tény azonban, „a kéziratos énekköltészet tudálékos vagy árnyaltabb ízlésre valló szövegeit népünk nem fogadta be: költői képei túlságosan bonyolultak..., mitológiai és egyéb utalásai pedig jórészt ismeretlenek, mesterkéltek... voltak számára”!& Zrínyit csak'1 a kéziratos énekköltészet hagyományozta tovább, s ennek is mindössze egyetlen jelét ismerjük. A XVII. század végén Erdélyben összeírt Thoroczkai-daloskönyv őrizte meg a Homályban öltözött tündöklő szép Phebus... kezdetű verset, amelynek néhány sora az Arianna sírása követésére vall.46 A példa elszigetelt, bár lehetséges, hogy módszeres kutatással egyéb Zrínyi-nyomok is előkerülnének a XVII-XVIII. századi magyar kéziratos lírából.

Az ekhós vers népköltészeti rétegének kronológiai elsőbbségét tehát bízvást állíthatjuk, attól azonban óvakodnunk kell, hogy a Zrínyi versébe belekerült rabének-motívumokat a XIX. századi népköltészet-kultusz szemszögéből ítéljük meg. Az olasz műköltészeten iskolázódott arisztokrata Zrínyi a rabének-intarziákat is imitációként alkalmazhatta és a bumilis stílus adekvát kifejeződésének érezhette. Invenciójához Marino Sampogna-jának ajánlásában olyan történelmi-14