Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Laczkó András: Zichy Mihály Obsitos-illusztrációi
De ezzel világért sem akarok határt szabni teremtő lelke repülő fantáziájának. Bűn lenne az tőlem. Kegyeskedjék választani Szent Lászlót, vagy Kantot, szép lesz az, remek lesz az, Garaynak nevét szárnyra kapja a szellő, s én azt hiszem, még jövedelem is marad valamely üdvös, hazafias ügy előmozdítására, például egy Garay-alapítvány tételére, vagy arra a célra, amelyet Méltóságod megjelölni kegyes lesz. Kérve tehát még egyszer hazafias célom előmozdításához kegyes pártfogását, becses válaszát remélve Kiváló tisztelem nyilvánításával vagyok Szegzárdon 1895. szeptember 24-én Méltóságodnak alázatos szolgája Bodnár István a Garay Album szerkesztője” Bodnár első levelére Zichy válaszában kiemelte, hogy a hazafias nevelés szempontjából mennyire fontos, ha a megyék szülötteiket igyekszenek kiemelni a feledés homályából. Természetesen nagyon örvendezett azon, hogy a Vasárnapi Újságban közreadott felhívására egyáltalán reagált valaki. Nem hallgatta el, hogy anyagi biztonságából következően vállalkozhat olyan feladatokra, amelyeket kollégái visszautasítottak. Kérte Bodnárt, hogy küldje el neki az „Obsitost”, a „Szent Lászlót és a „Kontot”, mert elolvasás után akarja kiválasztani a neki legjobban megfelelő témát. Zichy persze hivatkozott arra is, hogy az Arany balladák illusztrálása miatt előzetesen határozott ígéretet nem tehet. De biztosította Bodnárt arról, hogy amennyiben azokkal végzett, úgy örömmel kezd már munkába. Olyannyira mozgatta a festő fantáziáját a feladat, hogy a szerkesztőnek már praktikus kérdéseket is feltett; ti. milyen alakban tervezik a kiadványt, egy vagy több rajzra van szükség, milyen nagyságúak legyenek az illusztrációk? Bodnár szívesen elküldte Zichyndk Garay összes költeményeit, amire újabb leveleket kapott a művésztől. Beszámolt arról, napi egy órányi ideje volt arra, hogy Garay költeményeivel foglalkozzon, de lapról lapra nagyobb lelkesedéssel olvasta az „Árpádokat” és a „Szent Lászlót”. Feltűnt neki, a költő úgy szólt a haza múltjáról, hogy az képszerű, egyenesen a festő ecsetjére kívánkozik. Zichy a két említett művet tartotta elsősorban alkalmasnak arra, hogy azokról több képet is készítsen. (Figyelmet érdemlő érdekesség, hogy legkevésbé Az obsitos tetszett neki!) A művész ebben a levelében folytatta eszmefuttatását arról, mennyire káros, ha az alkotó munkáját a pénz, a képvásárlás határozza meg. Zichy Mihály, ha illusztrációra kérték fel - ezt más forrásból tudjuk -, söha nem lépett fel túlzó követelésekkel (sőt, olykor előnytelen szerződésekbe is belement). Ezért tanácsolta Bodnárnak, hogy a felállítandó szobor költségeit ne csökkentse apró kiadásokkal, inkább törekedjen arra, hogy reprezentatív „nagyméretű, nagyhatású” albumra koncentrálódjék a pénz. Ennek nyomán lépett kapcsolatba a szerkesztő a nagy kiadó cégekkel (Athenaeum, Franklin), de mindegyik feltétele az volt, hogy a teljes kötet Zichy Mihály illusztrálja (ebben látták ugyanis zálogát annak, hogy az anyagi siker meglegyen). Bodnár ezt természetszerűleg megírta Zichynek. A festő ennék nyomán 47
