Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Laczkó András: Zichy Mihály Obsitos-illusztrációi

Rátérek tehát kérelmem előadására. Tolnavármegye közönsége vagyis jobban mondva Szegzárd felejthetetlen köl­tőjének, Garay Jánosnak jövő májusra szobrot állít. 1857-től folyik a gyűjtés s nem minket Szegzárdiakat kell és lehet vádolni, hogy a nemzet érdemes költőjével szemben fennálló régi tartozásunkat csak most, 42 esztendő múlva törleszthetjük; az ország hálájának és lelkesedésének lángja aludt ki, mert az összegyűlt 15 ezer forintban csekély az a rész, mely a vármegye határán kívül lakóktól jött össze. A szobor kivitelével pályázat útján Szárnovszky Ferenc Párisban lakó szob­rász hazánkfiát bíztuk meg, Ki a segédmintákat már el is készíté. A végrehajtó bizottság ezenkívül csekély személyemet azzal is megtisztelte, hogy a leleplezés alkalmára emlékalbumot szerkesszek és adjak ki. Lelkesedéssel vettem kezembe az ügyet s most látom csak; milyen egyedül állok! Nevesebb íróink közül ugyan többen megígérték közreműködésüket; a mű­vészi gárdát azonban elfoglalja a ma, a megélhetés nehéz gondja s nem vádként mondom, - mert a vádszó csak akkor lenne jogosult, ha a fiatal művész nemze­déknek Kalácsot nyújtanánk a száraz Kenyér helyett; - de úgy áll a dolog: nincs senki, vagy legalább én nem tudok senkit, ki feladatom megoldásához csupán hazafias buzgalomból segédkezet nyújthatna. Mélyen tisztelt mester, méltóságos uram ezért bátorkodtam soraimmal fel­keresni. Méltóságod mesteri illusztrációi az »Aradi emlékalbumnak« többszöri ki­adását eredményezték -, s ha Aranyunk remek balladáinak ékes szavú magyará­zóit az ön fölséges kompozícióit tekintem, jobban-jobban megérlelődik bennem a gondolat, hogy a mi könnyen elfeledett Garaynkat, kinek elvitázhatatlan érde­mei felett hovatovább kezd napirendre térni a nagy Közönség, - méltóságod mes­teri ónja támaszthatja fel új életre. Illusztrációért esengek Önhöz, nagyhírű mester, méltóságos Uram! És ha előbb még haboztam, most már érzem, hogy a magam elé tűzött ha­zafias cél nem zsugorodott össze olyan kisszerű, csupáncsak helyi hazafiság ál­tal kívánt s úgy-ahogy megoldandónak ítélt feladattá; s kérő szavam gyengesé­gét még csak nem is az láthatja el csupán - meggyőző erővel, hogy országos je­lentőségű ügy szolgálatába szegődtem; de ennek a mi egész mozgalmunknak, mintegy magasabb erkölcsi tartalmát éppen az adja meg, hogy egy régi mulasztást pótolva, igazságot akarunk szolgáltatni Garaynak, Kit az ország elfeledett, de a Kit ismét közkedvességűvé kell tenni. Ennek a célnak eléréséhez Kérem én méltóságod sikert biztosító közreműkö­dését s hogy szerénytelenségemet még nagyobb szerénytelenséggel tetézzem, bátor vagyok becses figyelmét, már most Garay Obsitosára irányítani. Ha áll az, hogy a költő halhatatlansága attól függ, hogy eszméi és gondo­latai mennyire mennek át a Köztudatba, úgy sokakkal együtt megjósolhatom; Garaynak nevét Obsitosa tartja fenn legtovább. Ennek a naiv humorával kaczagtató költeménynek illusztrálását kérem én Méltóságodtól. Ezt tenném Albumom címlapjának, - de a könyvben az ere­deti kézirat hasonmásával szintén közölném. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom