Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Tüskés Tibor: "Én ott vagyok honn ..." - Illyés tolnai évei
A pusztát a század elején ötven-hatvan család, mintegy háromszáz ember lakja. A teknő alakú, rossz lefolyású völgy alján gémeskút áll vályúval, körülötte helyezkednek el az épületek. A dunántúli puszta nem kis falu, az ott élőknek a születéstől a halálig mégis teljes életkeretet ad. Van itt lakóház, iskola, harangláb, még kápolna is. A legrangosabb épületek az állatoknak szolgálnak, a tehén-, ökör- és igáslóistállók, a parádés istálló, a juhaklok, birkahodályok. A szekerek fészerekben állnak. A terményt a magtárakban, szérűkben, pajtákban őrzik. A cselédek földes, sárral tapasztott házakban élnek. „Rácegresen akkor még volt, nem is egy szoba, amelyben több család lakott.” A cselédházak mögött vannak a disznóólak, a széna- és a szalmakazlak, a kertek, az akáccserjés. A bognár, a kovács külön műhelyben dolgozik. A puszta legmódosabb épülete a „kastély” és az iskola. Az udvarház egyik szárnyában a grófi család tagjainak, vendégeiknek tartanak fenn szobákat, másik szárnyában a gazdatisztek és a segédtisztek laknak. Az iskolaépület ad otthont a tanítónak, és itt van az egyetlen osztályterem. Ünnepnap a terem hátsó falát kinyitják, ott van az oltár, a padokat megfordítják, és az iskola átalakul a mise színhelyévé. A nagy történelmi fordulat, a földosztás után a puszta épületeit lebontották, a téglát széthordták. Az új sátortetős házak, az új Felsőrácegres a régi pusztától északra épült föl. A pusztát Sárszentlőrincről és Simontornyáról ma is osák földúton lehet megközelíteni. A régi pusztán néhány ember él, a többször átszabott „kastélyban” vegyesbolt működik. Leg tartósabb épületnek az iskola látszik, tanító persze már nem lakik itt, tanítás sincs, de a pál'fai pap ‘havonta egyszer még kijön, és misét mond a kápolnában. A puszta ma a pálfai téesz egyik üzemegysége. A költő szülőiháza - az anyai nagyszülők házával együtt - eltűnt. Amíg állt, különálló ház volt, szemben az ököristállókkal és a dombbal, amelyen a Simontornyára vezető földút halad. Küszöbéről a fél pusztát belátni. Kinézek. Minden tejfebér. Az ereszen a jégcsapok megannyi éles cápa-fog. Benyelt a tél. (Egy pusztai kovács-házban) A ház, amelyben az öttagú család ól, kerítés nélküli, meszelt falú téglaépület, zsindelyes tetővel. A konyhából, melynek földjét anyja maga tapasztja, két padlös szoba nyílik. Az apa többnyire a konyhában alszik. A verőcés ajtó fölött felcsapott függöny. A sarokban sártűzhely, rajta étel fő. A falon „méltóságos ballagású” ingaóra szeleteli az időt. Főleg télen az egész család ide szorul. A szobákban rend, szalmazsákos ágyak, a padlón maguk gyártotta rongyszőnyeg, az asztalon terítő, a mennyezetről petróleumlámpa függ. Nem a nincstelenség és a szegénység, de a takarékos szorgalom jelei. Ha esznek, kendő kerül az asztalra, külön evőeszköze, pohara van minden családtagnak. Nyáron a gyerekek mezítláb járnak, de minden este lábat kell mosni. A körülvevő tárgyak a személyesség, az emberi munka nyo-14
