Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Tüskés Tibor: "Én ott vagyok honn ..." - Illyés tolnai évei
Az emberi szem minden tájat szépnek láthat, a síkságot, a hegyvidéket, a tengerpartot és a havasokat is. Legkevésbé az a táj lehet közömbös ránk, amelyet először pillantunk meg életiünkben, amelyhez a gyermekévek emlékei kötnek. Ilylyés Gyula vallomását szülőföldjéről Petőfi szavaira visszhangzó prózai sorokban fogalmazza meg: „Ahol a Balatonból csordogáló Sióhoz hirtelen szegődik északról a Sárvíz, de mégsem ömlik bele, hanem egy vármegye hosszán fél-másfél kilométernyi távolságban mellette ballag, szinte kar-karban, kacérkodón át-átkacsintva, mint az andalgó szerelmesek, - én ott vagyon honn, az az én világom. A két folyónak egy ágya van, hatalmas, termékeny, széles, mondhatnám családi kettős ágya. Kétoldalt enyhe lankák és 1szelíd dombok díszével, amelynek látképe, mintha festve volna, ugyancsak, egy békés, derűs otthon falára. Fent Sárrét, lent Sárköz - ahol mafdnem minden falu neve Sár-ral kezdődik, - ez az én vidékem.” A tolnai föld egy részét a 18. század közepétől az Apponyi grófok birtokolták. Az Apponyia'k családi fészke a parikkal, kerítéssel övezett pálfai kastély, ők a katolikus templom kegyurai, a fák alatt díszpávák sétálnák. A pálfai uradalom előbb a könyvgyűjtő Apponyi Sándoré, majd unokatestvére, Apponyi Géza és fia, Károly tulajdonába kerül. Apponyi Géza katonatiszt volt, a monarchia távoli országrészeiben szolgált, Prágában nősült, felesége hercegkisasszony. A világháborúban az Isonzói második hadsereg vezérkari főnöke, de 1920 után lemond katonai rangjáról, birtokain gazdálkodik, országszerte híres ménest tart. ö az Ebéd a kastélyban „öreg gró'f”-ja, az író vendéglátója. A fiatal gróf a második világháború alatt a frontra kerül, és elesik. A fiatal özvegy és az idős gróf felesége ugyancsak jelen van a nevezetes kastélybeli ebéden. Felsőrácegraspuszta a váráról és iskoláiról híres, vasútállomással rendelkező Simontornya és a szép, rendezett jobbágyközség, Sárszentlőrinc között mintegy félúton fekszik. Az előbbitől tíz, az utóbbitól hét kilométer választja el. (A pusztától két kilométerre délre van a másik major, AlSórácegrespuszta.) A két nagyobb települést észak-déli irányú földút köti össze. Akkor még közvetlen Pálfára is út visz. Az utasnak, aki Simontornya felől érkezik, a télen sáros, dágványos, nyáron poros földútról jobbra kell a pusztára fordulnia. A puszta fölött vezető úton néha vásárosok és lakodalmasok robognak át egyik faluból a másikba. Az útról a házakat nem látni, a völgy és a magas gledicsiafák elrejtik. A házak, mint a kosár fenekén felejtett babszemek húzódnak meg a völgyben. Rácegres a kiterjedt pálfai uradalom egyik gazdasági központja. Határa első osztályú föld, gabona- és kukoricatermesztésre egyaránt alkalmas. Híres a gazdaság dohánykertészete és szőlészete, a gazdaságban jövedelmező lótienyésztéssel is foglalkoznak. A grófi család tagjai többnyire külföldön élnék, a pálfai uradalom gazdasági ügyeit intézők igazgatják. A földesurat ritkán látják a pusztán, csak a híre, meg a róla keringő pletykák jutnak el. Az öreg, angolbarát gróf „nagyvonalú” gazdálkodást engedélyez, fiai a falusi gyerekekből futballcsapatot szerveznek. Amikor átmenetileg bérlők kezelésébe kerül a puszta, a kapitalista gazdálkodás törvényeit szigorúbban alkalmazzák. A gazdálkodás technikai színvonala is föllendül, artézi kutat fúrnak, esőmérőt állítanak, de a cselédékkel az érintkezés személytelenebb, a tiszttartók és a segédtisztek kimérten és hidegen közük a parancsokat.