Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Bodri Ferenc: Picasso a Dunatájon

volt”, ugyanígy nem kevés kísérlet és bemutató a Piacos« o művészetének áldozó magyar festők és grafikusok részéről, egykét szimpozion és előadás, esemény és alkalom. Bizonnyal akad kutató (intézmény a kiadásra, bárha akadna is), aki pontosan feldolgozza a Picasso-eentenárium magyar sajtóját és eseményeit. Bárhonnan indulna az efféle összefoglalás, a munka hasznosnak és a továbbiakban szinte nélkülözhetetlennek tűnik, a témában végre tabula rasát kellene teremtenünk.

Hiszen „Picasso-irodalomban” a művekhez hasonlatosan mostohán ellátottak vagyunk: Kállai Ernő úttörő értékű munkája mellett (1948) Körner Éva két változatban és több kiadásban megjelent kismonográfiája az egyetlen etáji híradás. Igaz, a külhoniak jórészben hozzáférhetők, a fordítások közül pedig Brassai Beszélgetései (1968, 1981), Gaston Diehl szép albuma (1967), Gilot kisasszony intim emlékezése (Életem Picassóval, 1978) jelzik a Corvina Kiadó jóvoltából a közművelődési értékű ismertetések és tanulmányok mellett a magyar nyelvű „Picasso-tabló” főbb állomásait. Az évforduló pedig az itteni tájékozódás elmélyítésére és bővítésére is távlatos lehetőséget adott, és valljuk meg, a nagyszerű Brassai-kötet új kiadása mellett a megjelent két album - bár mindkettő kitűnő és publikatív - szerény eredmény, így tehát várnunk kell tovább egy újabb évfordulót. Sokáig aligha, hiszen 1983 áprilisában a festő halálának tizedik évfordulója következik. Márpedig a kerekded évfordulók nem kevés lehetőséget ígérnek errefelé: tettrekészen és olykor bőséggel ünneplő nemzet vagyunk. A századvég amúgy is a „betakarítás” és a nagy centenáriumok ideje mindenfelé.

Meglepő, hogy az egyetlen magyar nyelven megjelent Picasso „eredeti”, a festő Megjegyzései a művészetről (Christian Zervos közlésében, Bányai Marika fordításában, 1947.) a hazai köztudatból mennyire kiesett. Az Európai Iskola művészei adták ki, az Index sorozat 13-14. füzeteként. Akár a teljes sorozat új kiadásával gazdagodhatnánk, de a Picasso-gondolatok ismételt közlésével mindenekelőtt.

A centenáriumon a hazai könyvkiadás egy közismert és kitűnő album magyarításával „nyitott”: a Corvina Kiadó Balabán Péter fordításában Denys Chevalier sokféle nyelven és kiadásból ismert albumát adta ki Picasso kék és rózsaszín korszakktóX, tehát munkásságának 1901-1906 közötti idejéről, belopva a gyönyörű képsorba néhány 1907- 1909 között született kubista képet is. Ebben az időben „gátlás nélkül bontakozott ki Picasso komor líraisága és bíráló tudata . . . (a festő) mint szigorú bíró ítélkezett . . .” (Kassák), tehát Picasso már ebben a korai korszakában is önmaga, és csupán tudálékosabb ítészei vállalkoznak a Picasso előtti picassók „kötéseire” Goya, Toulouse-Lautrec és mások művészetéhez. Az előzőkhöz „látnoki volta” köti, az utóbbi „kötődés” pedig inkább tematikus és ebből eredőn stílusbeli.

A Ghevalier-album ismeretközlő és szép stílusban megírt (fordított) szövege sok izgalmas és érdekes adatot tartalmaz és elemez, az író „helyére tesz” berögződött félértesüléseket, anekdotikus álhíreket a fiatal festő párizsi előideje körül, a megközelítés nem egy lehetőségét (köztük a magáét) tárja elénk. Bár ebben az albumban a szöveg inkább csak „kísérő” lehet, hiszen a remek technikával megjelenített korai művek (rajzok, pasztdllek, akvarellek, olajképek stb.) látványa az elsődleges. Számunkra mindezek mégiscsak a „párizsi mélyvilág”, egy már a kezdeteiben ragyogó pálya emlékképei, „a clown mint a művész önarcképe” szimbolika (Szabelesi Miklós) megjelenítései, emellett művek, teljeseik és szuverének, akár a festő maga. Az albumban található néhány valóságos arckép és megfejtett csoportkép már jelzi az ekkori nagy barátságok és „nagy témák” (emberpár, élet és halál, anyaság, szerelem, tánc, nők stb.) jelenléteit, ennek a korszaknak művei Chevalier (és a reoenzens) tudatában bármely „későbbi Picasso” mértékével mérhetők, egyazon értékben és hőfokon. Ugyanígy a festő elkötelezettségei. Az album hazai kezdetnek is kitűnő, a folytatás remélhetően nem késlekedik.

A centenárium legnagyobb meglepetése mégis Somlyó György Picasso-bemutatása

69