Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám - Gunda Béla: A Puszták népe és a néprajz

GUND A BÉLA:

A Puszták népe és a néprajz

A hétköznapok és ünnepek, a gondok és örömök, a munka Brueghel-i tartalmú, de gyakran Millet-i árnyalatú ábrázolása a Puszták népe, amelyben Illyés Gyula egy észak-tolnai uradalmi major cselédsorsát mutatja be. A könyv irodalmi értékéről már számtalanszor szóltak, s arról is, hogy a Puszták népe azok közé az irodalmi mederben hullámzó szociográfiák közé tartozik, amelyék a két világháború között a magyar valóság felé irányították a figyelmet. A Nehéz föld, a Sarjúrendek, a Három öreg prózába ötvözött folytatása a Puszták népe. Sajátságos magyar mű, amelynek mondanivalója van a különböző társadalomtudományok részére is. Magam is pusztán nőttem fel, Rácegres-pusztához hasonló majorban, s így közvetlenül is tanúskodhatom a Puszták népének világáról. Éppen pusztai élményeim révén különös erővel sodortak magukkal a Nehéz föld sorai, amelyeket már a középiskolában olvashattam. Az önképzőkörben előadást tartottam a Nehéz földről. Az előadásra - francia tanárom, Gyergyai Albert révén - Illyést is meghívtam,1 akiinek költői világa nemcsak irodalmi érdeklődésemet mélyítette el, hanem hozzájárult ahhoz, hogy a cselédházak népével, a kubikosokkal, a föld megmunkálóival sorsvállalóan műveljem a néprajztudományt. Ezért a néprajz részéről szeretnék szólni a Puszták népéről.

A könyv minden oldaláról a munka verejtéke hull a megszántott földre, a jászlak elé, s a cselédházak küszöbére. A béreshajlékok szegénységéről, a közös konyhák asszonyi zsivajáról, a csillogástól megfosztott ünnepek örömeiről néprajzi hűséggel ír Illyés Gyula. Megismerjük a puszta társadalmát, az ott lakók - a bregócsok - foglalkozási csoportjait, a csírásokat, göbölyösöket, kocsisokat, kepepásztorokat, summásokat, részaratókat, gúnyokat, a pusztai iparosokat és a juhászok, kondások, gulyások egymást lenéző közösségét. Illyés részletesen szól a hosszú cselédházakról, amelyek külsőleg olyanok, mint a tatár nagycsaládok házai. De belül már más a rend és az élet. A közös konyhára négy szoba nyílik, s voltak olyan szobák, amelyekben több család is lakott. Az egyes családok a közös konyha meghatározott részét takarították, hasonlóan, mint a bodrogközi nagycsaládoknál, ahol a menyecskék egymás között felosztva hozták rendbe a szobát. Az egyik sarkot az egyik, a másik sarkot a másik.

23