Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Fodor András - Szabó Júlia: Egry József arcképe (Kerék Imre)
Egry József arcképe (FODOR ANDRÁS ÉS SZABÓ JŰLIA ANTOLÓGIÁJA) Örvendetesen gyarapodik az Egry József művészetével foglalkozó irodalom. Ártinger Imre, Genthon István, Farkas Zoltán és Láncz Sándor kismonográfiái, a Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága támogatásával 1975-ban megjelent Egry breviárium (benne Keresztury Dezső remekbeszabott tanulmányával) és a badacsonyi Egry-emlékmúzeum képekben, dokumentumokban gazdag katalógusa után kezünkbe vehetjük Fodor András és Szabó Júlia antológiáját, mely egyedülálló a maga nemében (s remélhető, hogy hasonlókat olvashatunk még más festőkről is): szemelvényeket tartalmaz Egry önéletírásából, levelezéséből, s ezenkívül írók, művészettörténészek, festő pályatársak írásait olvashatjuk, vallomásokat Egry József művészetének továbbgyűrűző, mindinkább elmélyülő hatásáról, jelentőségéről századunk pikturájában. A gazdag irodalomból Fodor András mértékkel válogatott, igyekezett a legizgalmasabb, legszínvonalasabb írásokat összemarkolni egy könyvön belül, szem előtt tartva Egry egyéniségének, művészetének fő jellemzőit. Bár könyve sem tudományos, sem irodalmi szempontból nem törekedhetett a teljességre, a kép, ami belőle kirajzolódik, mindenképpen reális, serkentő erőt adhat egy átfogóbb igényű Egry értékeléshez, s hozzájárulhat az újabb festőnemzedékek, a tanulóifjúság Egry-képének kialakításához. Változatossága okán ugyanis kitűnően használható eligazító kézikönyvként. Iskolai rajzoktatásunfcban, remélhetően, élnek vele majd pedagógusaink. „En mindig azt festem, amit élek” a címe az antológia első fejezetének. Élet és mű szerves cgymásbaépülését, Egry festészetfelfogásának komolyságát érezteti a kiragadott mondat. Emlékek életem körül címen önéletrajzából, (melyet az Egry breviárium teljesebben tartalmaz), olvashatunk itt részleteket. Tanúi lehetünk annak, hogy micsoda áldozatok, erőfeszítések árán küzdötte magát az „egyszerű földműves emberek” szülötte korunk legnagyobb művészeinek sorába, lett művészete egyetemes nemzeti értékünk, kultúránk büszkesége, akár Bartóké, Adyé és másoké. Mennyire találóak Borsos Miklós szavai: „Mindennek eredeti formát adott, ahogy a képein is. Hisz azt festette, ami előtte volt, amit bárki láthatna, de nála mindent olyan belső szenvedély, érzelem és áhítat fűtött át, hogy a látványból új, költői, mitikus világot teremtett. Nem „Balaton-festő” volt, nem táj-, nem arcképfestő. Egyetemes panteisztikus világot teremtett, amelyben az ember, a madár, a kutya, az anyóka és csirkéi, a hegyek, vizek, egek egyetlen nagy egységben tárulnak az ember elé. Ez sorolja őt a legnagyobb művészek közé.” - írja Egry József, Emlékezés című, itt közölt írásában. Borsos Miklósé mellett olyan komoly irodalmi értékű kortársi vallomások kaptak helyet a kitűnő kivitelű kötetben, melyek immár végleges érvényűek, állják az időt, s többek puszta baráti megnyilatkozásnál, gondolok elsőkül Keresztury Dezső, Bernáth Aurél, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Takáts Gyula, Tatay Sándor, Tüskés Tibor és mások lírai hangvételükben is tárgyilagos, pontos megfigyelésekben gazdag, az Egry-i piktúra karakterének lényegét körüljáró, hittévő írásaira. Az idősebb generáció mellett a fiatalabb festőnemzedék is képviseli magát, mégpedig hitelesen szép, szubjektív hangú emlékezésekkel: Varga Hajdú István és Szaki Zoltán írásait azért is olvassa az ember örömmel, mert mintegy eleven illusztrációi annak, hogy Egry művészetének hatása tovább él és munkál a volt tanítványokéban, akik (de kevesen voltak ilyenek nehezebb éveiben!) ma is meghatott büszkeséggel vallják őt Mesterüknek. Rokonszenves emberi egyéniségére nagyon jellemző, amit Szalai Zoltán ír: „Egry József tudatában volt jelentőségének, de szerényen csak ezt válaszolta az őt dícsérőnek: — Az is nagy dolog, ha valaki csak egy tyúklépéssel viszi előbbre a magyar művészetet. - Szerepét tyúklépéssel mérte, pedig valójában mérföldeket lépett.” Varga Hajdú István emlékezése a nehéz sorsa közepett is a fiatalok sorsát figyelő, lehetőség szerint, ha mással nem, tanácsaival segítő idősebb barát portréjához rajzol újabb vonásokat: „Mivel fiatalsága, hasonlóan az enyémhez, sok nehézséggel volt teli, különösen megértette gondjaimat, bajaimat... úgy vélekedett, hogy a küszködés a kellemetlen körülményekkel, segít a bennünk levő értékek 74
