Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - A Sárköz-kutatás kezdete. Közli: Balázs Kovács Sándor
A Sárköz-kutatás kezdete A tudományos szakirodalom és a helyi köztudat szerint is Garay János írt elsőként tanulmányt a Sárközről. Valóban neki jelent meg először írása e tájegység történetéről, népéről, néprajzáról, 1833-ban. (Regélő 52. szám, ugyanez jelent meg a Tudományos Gyűjtemény 10. füzetében.) A cikk keletkezésének azonban érdekes előzményei voltak. Garay figyelmét nemcsak a paraszti kultúra iránti érdeklődése és fogékonysága, valamint a szekszárdi piacon is megjelenő, feltűnő szépségű és ruházatú menyecskék irányították a sárközi nép és kultúra tanulmányozása felé. A Sárköz általánostól eltérő vonásait már korábban felismerték, és nemcsak a Tolna megyében élő tudósok és művészek, hanem az ország tudományos életét irányító intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia vezetői és tagjai is. Az Akadémia kebelében működő Marczibányi alapítvány (a Marczibányi család felajánlásából létrehozott tudományos célú pénzalap) kezelői 1831-ben gróf Cziráky Antal országbíró útján - aki ekkor az alapítvány kurátora volt - levélben megkeresték Tolna megye nemesi közgyűlését, melyben tudósították a nemesi közönséget, „hogy a Marczibányi fundátió részéről a legközelebb jutalom kérdésül adatott fel: Mik legyenek a Sárközi és Ormánysági Magyar nyelvnek különösségei?”, és segítséget kértek e válasz elkészítéséhez. A kiírás szerint a gyűjtés célja nem a gúnyolódás, sem pedig ítéletalkotás, rangsorolás a különböző nyelvjárások felett, hanem „a magyar nyelv külömbféle dialectussainak meg tudása, és őszve szédése.” A táj szavak gyűjtése ebben az időben még kuriózumok iránti érdéklődés, és fő célja a magyar irodalmi nyelv gazdagítása és színezése. De segítségével a magyar nyelv eredetére is reméltek érdekes adatokat, nyelvtörténeti tanulságokat. A megyei közgyűlés azonnal intézkedett. Határozatot hoztak, hogy felkérik a tudományokban jártas, (Tolna megye községeit írásban is ismertető) Egyed Antal földvári plébánost és alesperest, Vörösmarty Mihály barátját és patrónusát, valamint az érdekelt sárközi községek református prédikátorait, hogy korábban szerzett tapasztalataik alapján egyeztessék véleményüket, majd a kialakított közös álláspont alapján készítsenek el egy pályamunkát, melyet azután a megye felküldhet az alapítvány kezelőihez. A nagy lelkesedés azonban csak ideig-óráig tartott, hamarosan lelohadt, a pillanatnyi lelkesedés pedig kevés volt a tartós és tartalmas eredmény eléréséhez. Több közgyűlésen tárgyalták ugyan az ügyet, annak ellenére, hogy ezen a fóru44
