Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Gacsályi József - Töttős Gábor: Bartók Tolna megye sajtójában (1909-1961)

Emlékszem, hogy ezelőtt pár évvel a magyar ifjúság Pesten is próbált Bartók—Kodály-estet rendezni, de kevesen hallgatták meg, mert akkor és még most is a magyarságnak többet mond a lágytangó, mint az az ének, amire a rejtelmes és dúskeblü Ázsia tanította meg

Ötfokú hangsoron szól az ősi magyar dal. Komor erő lángol belőle, máskor meg a naiv derű, ficánkoló jókedv mosolyog. Nem csepegős, nem émelygős, nem lágy, nem langyos, hanem tömör, forró és a terjengősség helyett a lélek mélységeibe visz. [. . ■]

Az említett Bartók—Kodály-estélyen dunántúli népdalok is szerepeltek az erdélyi mellett. Csíki nóták mellett karádi meg zalai dalokat is hallottunk és amikor azt hallottam, arra gondoltam, vájjon a tolnamegyei paraszt tudja-e, hogy itt Erdélyben az ö nótáját is fújják nagy lelkesedéssel az új életkörülmények közé került magyarok. De ugyanakkor arra is gondoltam, hogy mikor fog megtörténni az, hogy tolnamegyei legény csíki és marosmenti nótával szórakoztassa kedvesét, amikor ».ketten vannak egyedül« [Tamási Áron kifejezése].

Ez lenne az igazi [...], ha ennek a két országnak a népe tudna egymásról és érdeklődne egymás iránt, ha le tudná vetni azt sok sallangot, üres és értéktelen cifraságot és mélyebb, komolyabb életet élne: az egymásrautaltság tudatával állítatott életet, olyan tisztán, mint az ősi dallam: Ötfokú hangsoronl Cluj-Kolozsvár, 1938. augusztus hó.”

(Kelemen Sándor: Ötfokú hangsoron. = T H 1938. augusztus 13.)

Lassan és későn bár, de itthon is rádöbbentek a korszakos mű megtartó erejére. Nem véletlen, hogy megyénkben éppen Bonyhádon éreznek rá erre először, a Volksbund-induíóktól hangos Völgység központjában.

„A AlANSz [Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége] bonyhádi csoportja folyó hó 13-án a bonyhádi Erdős-szállóban rendezte meg hagyományos magyar estjét, mely ezúttal is minden vonatkozásban kitünően sikerült [. ■.] Höfler Mária pécsi énektanárnő iskolázott hangon Szentiványi József dr. zongorakíséretével Kodály- és Bartók-dalokat énekelt [...] Bartók, Országh és Hubay szerzeményeiből dr. vitéz Szentlőrinczy Géza, a kiváló hegedűművész adott ízelítőt a magasabb zenekultúrából, vitéz Zerinváry János zongorakíséretével. A közönség lelkes tapssal ünnepelte a népszerű művészeket. Díszpalotás fejezte be a nívós műsort, mely után Barát Jóska muzsikájára táncra perdült az ifjúság.”

(Magyar-est Bonyhádon. = TH 1940. január 17.)

Hitvallás — már kiteljesedő formában — a következő est is, amelyet szintén a MANSz rendezett Bonyhádon, s részt vett rajta Féja Géza is Magyar életforma című előadásával, szerepelt Tatay Sándor, majd „Boros Jolán opera- és rádióénekes gyönyörködtette ezután énekével a hallgatóságot. Meleg, nagyskálájú, bársonyos hangja és bájos egyénisége lelkes tapsokat aratott. Magyar műdalokat, majd Kodály-, Bartók-dalokat adott elő művészi tökéletességgel.”

(A MANSz bonyhádi csoportjának magyar estje. = T H 1943. május 15.)

Az est résztvevői, előadásaik, az általuk képviselt új magyarság- és kultúraszemlélet már a teoretikus beillesztés, helyretevés igényét is mutatják. Nem soká10