Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Sárándi József: Barbárság kora (Bay Endre)
A XI-XII. században nagyszámú besenyő talált menedéket hazánkban. A bátaszéki apátság részére kiadott 1196. évi kiváltságlevél megállapítja a besenyőkről, hogy azok azonosak a mohamedán hitet valló izmaelitákkal. (A bőr- és a disznóhúsfogyasztás tilalma miatt izmaelitáknak, a perzsa eredetű „buzurman”-ból böszörménynek, nevezték a mohamedánokat). A bizánci-magyar háborúk idején (i. sz. 1150. körül) sok mohamedán török menekült Magyarországra, hogy elkerülje a kereszténység felvételét. A határőrvidéken kaptak menedéket, katonai szolgálatot teljesítettek és szabadon gyakorolhatták vallási előírásaikat. Vass Előd kimutatja, hogy tuniszi mohamedán zsoldosok is átálltak a magyarokhoz a bizánciak ellen viselt háborúk során. A tatárjárás küszöbén 30 magyar faluban tömegesen, s mintegy 180 faluban szórványosan éltek mohamedánok. Számukat 40 000 főre becsülhetjük. A XIII. század vége felé a mohamedánok egy része beolvadt a magyar lakosságba, a többi kivándorolt Moldávián át az Arany Horda területére. A magyarországi török hódoltság korában mintegy 150 mohamedán templomban ápolták az iszlám tanait. A Balkánról tömegesen húzódtak fel Szentendréig és Várig a mohamedán hitre tért délszálvok, különösen a bosnyákok. Az iszlám vallást felvevő magyarok többsége a bosnyákok vallási gyülekezeteihez csatlakozott; nemzeti egyházközséget nem alkottak, csekély számuknál fogva. Magyarország törvénykezése az 1916. évi XII. törvénycikkel rendezte az iszlám hiten élők magyarországi jogállását; az iszlám törvényesen elismert vallás lett. A kérdés időElkoptatott igazság, hogy fiatal költőink első kötete színvonalasabb az utána következőknél. Az első kötet évek, néha egy évtized érlelte termést ad az olvasó kezébe, az ezt követők azonban jelentéktelen, semmitmondó versek tömegét zúdítják ránk. A tehetség - ha ugyan van - aprópénzre váltatok, lehetőleg minél többre. Most itt az ellenpélda: Sárándi József harmadik verseskönyve színvonalasabb és olvasottabb az eddigieknél. Másik zsákutcája mai irodalmunknak, amelyet Sárándi ügyesen kerül el, hogy kiválóságaink körül már életükben ott körözszerűsége abban állt, hogy az első világháború éveiben számosán telepedtek le hazánkban a boszniai mohamedánok közül. Ezek egy része a háború után is itt maradt, felvette a magyar állampolgárságot. A két világháború közti években a magyar állampolgárságú mohamedánok kialakították a maguk vallásközösségét; 1931. augusztus 2- án megszerveződött a „Gül Babáról elnevezett autonóm magyar mohamedán egyházközösség”. „Aki a tudomány keresése kedvéért útrakel, annak Allah könnyűvé teszi az utat a paradicsomba” - mondja a próféta a 36. számú hagyomány szerint. Ezt azzal szeretnék megtoldani, hogy jól jár az, aki kezébe veszi Goldziher Ignác könyvét, mert abban tárgyilagos, tudományos, ugyanakkor olvasmányos fejtegetéseket találhat Mohamedről, a tanulságokban gazdag arab prófétáról. Mohamed vallásalapítóként és államférfiként óriási hatással volt kortársaira és az utókorra. Az iszlámnak a mai világban nemcsak vallási, hanem egyre inkább politikai jelentősége van. A mohamedán ember számára a próféta testesítette meg a tudatos, tettrekész és felelősségteljes államférfit; nem véletlenül tekinti őt az arab nacionalizmus az arab egység úttörőjének. Goldziher Ignác könyve újbóli megjelentetése mindenképpen időszerű, vallástörténeti értékén túl segíti az arab-iszlám világ politikai, erkölcsi, törvénykezési, államalkotói elveinek, szokásainak megértését. (Magvető Kiadó, 1980). SZILAGYI MIHÁLY nek az epigonok muslincahadai, ártva maguknak is, a nyelvnek is, az olvasónak is. Hogyan volt lehetséges kikerülni a tévutakat? A magyar költészet szép, de keserveskényszerű hagyományaihoz nyúlva vissza azokra a problémákra keres választ, amelyeket a politika nem tud, vagy nem akar felvállalni. „Az már nem te vagy akit ünnepelnek / Ki triumfálható biztosan veszélytelen” - írja Ady, igyj-ben című versében, egymaga törekedve helyrebillenteni a mérleg kimozdult serpenyőjét. Vajon hová lett Ady-képünkből a kálvinista, az az ember, 77 Sárándi József: Barbárság kora
