Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Csányi László: A negyedik király
fölötte áll. Jellemző, hogy környezete az isteni jelleggel ellenkező gyakorati dolgokon akadt fenn, néha már nevetséges formában. „Milyen nyelven beszélt a Szűz?” — hangzott az egyik kérdés, s amikor Bernadette saját patois tájszólását említette, a vizsgálók tényként állapították meg, nem mond igazat, az égben nem beszélik a patois dialektust. Az átélés, amit az ész, a mens diktál, ahogyan Bonaventura is megjegyzi, földi viszonylatait emeli az égbe, az elragadtatással is igazolva a teológia kivetített szándékát, bár a jezsuita gyakorlat arra is figyelmeztet, hogy a látomást óvatosan kell kezdeni, nem szabad kierőszakolni, mert kegyelmi megnyilvánulás. A XX. század tudományában a mens a belső átéltség állapotában egészen más látomást közvetít, melyből hiányzik minden kísérleti megalapozottság, bár ez a tapasztalat-előttiség magában hordja a külső bizonyítás, sőt, a gyakorlati felhasználás lehetőségét is. Amikor Minkowsky négy egymásra merőleges tengelyt használ a téridő számítására, melyben az időt méterrel méri, olyan új látomással kerülünk szembe, amihez a hagyományos empirikus módon soha nem lehetett volna eljutni, de aminek belátásához a gyakorlati képzeletre nincs is szükség, jóllehet Einstein „látja” a világmindenséget, s látomását visszafordítva tapasztalati tényekre, azt is tudja, hogy a négydimenziós gömb rádiusza — azóta ugyan más értéket is kaptak — 5,7 milliárd fényév. Tapasztaljuk, mert kénytelen vagyunk tudomásul venni, hogy az új tudományos eredmények, meghökkentő voltuk ellenére, jelen vannak napi életünkben, s az a fenyegetettség, amit az atombomba jelent, tapasztalati ténnyé emel egy olyan elméleti lehetőséget, amit negyven évvel Hirosima előtt a szaktudomány is kétkedve fogadott. A csoda mindennapisága, az empíriától független látomás ténye nemcsak a világegyetem rejtett tartományait és törvényeit tárta fel, hanem az emberi gondolkozás új lehetőségeit is. A látomás minősége változott meg, az értelem és az anyag testvérisége új korszak kezdetére figyelmeztet, amelyben ebből a szempontból nem is az a legfontosabb, hogy mit lehet hasznosítani a természet titkos erőiből, hanem a benneéléssel párosult megértés, mely egységbe fon földet és eget, ismeretet és látomást. A művészet dilemmái A művészet most indul az ismeretlen tartományba. Mint a negyedik király, az új világ küszöbén áll, s tudja, bizonytalansága bizonyosságában is, hogy ami szeme előtt zajlik le, alapjaiban változtatja meg szemléletét, s ezzel együtt olyan új viszonyrendszert hoz létre, amire korábban gondolni sem lehetett. A művészetek története: az egymásra rakódó s egymást váltó magatartásformák ábrázolása, ami azt is jelenti, hogy nem a követendő példát sugallja, hanem a valóság élményét. Mert senki nem akar a homéroszi hősökre hasonlítani, ahogy Bovaryné vagy Anna Karenina példája egy nőt sem riaszt vissza a házasságtöréstől: az ábrázolás szuggesztivitása olyan átélés lehetőségét kínálja, ahol a résztvevő öröme a koordinátarendszer azonosságában rejlik, de a látványnak az eggyéválást vagy a kötelező etikai szabályt nem kell jelentenie. Az ilyesmi egyébként is 60
