Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai
vágyak is, meglehetős korán Faust-II igényűek. A teljes tudás igényéről és lehetőségéről szólva pesszimista kicsengést vélünk hallani: „az ember számára semmiben sem adatik meg a teljesség, így a tudásban sem, s ennek védenceim is tudatában vannak, hiszen gondosan óvakodom a fantasztáktól, rajongóktól, ábrándozóktól..Goethe antiromantikus felfogására emlékeztető sorok. A szerződésfogadás, a lélek könnyelmű kiárusítása az evilági tudásért - a Faust-mondakör legismertebb rekvizítumai, így a legenda - itt látszólag elmarad. A szimpatizánsi álláspontra helyezkedő szerző - ördög dialektikus Faustszemlélete ez, miszerint a tapasztalat és a tudás birtoklásának - s az ezzel járó örömnek, nevezzük, boldog pillanatnak - számos útja lehet, ez időtől, körülményektől egyaránt függhet. Ez az aktualizált, átlényegített magyar Faust a kortárs Magyarország építésének történetét éli velünk, s kötelezőnek vélnénk az optimista derűt. Felhőfoszlányokkal, de meg is van Faustja első életszakaszában,, ugyan falhoz állító történelmi pillanatok között is. A körülmények bizony alaposan alakítják hősünk életét, választásait (nem teljesen cáfolva a marxi tételt), kinek mozgalmas életútja, majd dőre halála, ha ezt értjük fausti lángolás, nietzschei „ha hágsz, s nem töprenkedel” vagy madáchi küzdő bizakodás alatt -, „voltaképp boldognak volt mondható”. Summa summárum Áttekintettük a Faust-figurák sok évszázados metamorfóziást, belátogattunk műhelyekbe, ahol nagy szellemek kohójában monumentális Faustok is edződtek. A Faust-alakok vonulata igazán sokszínűnek mondható. Minden kor - s minden alkotó - belecsempészte Faustjába aktuálisnak (szerencsés esetben időtlennek) vélt üzenetét, s akarva-nem akarva: felfogásának következményeit is. Az alak-ős pnométheuszi lángolása, a középkori elődök végzetre predesztinált jellembeli kettőssége, a felvilágosodás észre apelláló józansága és a romantika felé sodródó ábrázolások zseni-kultusza adták a szellemi alapokat századunk Faustjaihoz (s persze emberi arculatához is). A galaxisok tágulásának tudatában, s mégis a szubjektív élettér relatív csökkenésének érzetében ma sem nélkülözheti az emberiség a Faust-szabású hősöket, mégha e szerep (hol van már az elhivatottság) mind nehezebben megtanulhatóvá válik is, s a világ a mind több tudás birtokában mind veszedelmesebben ingerkedik a rá nézve legrettenetesebb fátummal... A szélhámosság - akár ingatag bázison is- mindenkor választható lehetőség az érvényesüléshez - és a boldogsághoz. Végigtekintve átváltozásait a XVI. századtól (s akár korábbról) napjainkig, mai keletű kifejezéssel azt mondhatjuk a világirodalom és a zeneművészet több ízben is kivetített Faust doktoráról: volt egyszer egy képesítés nélküli tudós, akit kíváncsiság és boldogságvágy gyötört, hajtott, s megélt különös kalandokat - ördögi elixírrel, némi túlzásokkal és meszszire ható tanulságokkal. Tapasztalatokkal, még több tudással, évekkel és félelmekkel gazdagodva egyre szélesebb horizontokat fogott be vágyai karámjába, s most tudásától remeg. De nem szűnik vágyni a végtelent. 37
