Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai
példára ismerünk. Ha színháztörténeti, vagy filmes bravúr lenne az a Faust-adaptáció, melyben Faustot és Mefisztót ugyanazon (vagy nagyon hasonlító) színészekkel játszanék le, a dráma szövegét kettős monológokként értelmezve. Faustnak még egy oldala érdemel - alaktörténeti okokból - említést, ti. a szerelmes Faust. Ez a sokszor felvetett Gretchen-kérdés, melyet a kezdetek kezdetén másodrangú ügyként kezelnek (érthető), később meg a variánsok egy része főkonfliktussá avatja (olykor technikai okokból). Goethénél kapja meg rangját (személyes okok) - és igazi, középutas helyét a műegészben. Zenei közjáték A zenei parafrázisok előtt hallgassunk bele Goethe töprengésébe. Polihisztor lénye a muzsikát sem utasította el, bár ízlése állítólag nem terjedt túl Mozarton, akit viszont alaposan ismert és kedvelt, olyannyira, hogy a Faustot szerinte csak Mozart zenésíthette volna meg!) (Mellesleg sok mesteri, az élet számos területén felhasználható megállapítása és felfedezése mellett a zenének is juttatott egy zseniszikrát: ti. a „láthatatlan zenekar” gondolatát, melyet később R. Wagner valósít meg. Az ötletjavaslat igen logikus: a zenekar ne vonja el a nézők figyelmét a színpadi lényegről, s nélküle ma operaelőadás aligha képzelhető el. Wagner a leleményt majd betetőzi - ugyancsak zseniálisan - azzal, hogy módosítja a hangszerek funkcióját: már nem csupán kísérik a beszéddallamot, hanem a motívumtechnika segítségével képesek ellenpontozni is a jellemet, visszatérő vagy ellentétes jelentésű elemekkel.) Azon komponisták névsora, akiknek 9 közük volt a Faust-témához, nem jelentéktelen: Berlioz, Liszt, Gounod, Wagner, Boito, Busoni, Eisler. A nagy Beethoven ugyan haláláig csodálta a Faust költőjét (ti. Goethét), s ifjúkorától hódolt neki, ám lángoló szabadságvágya nem értette a polgári, „skrupulus” Goethét. H. Berlioznál drámai legendát szül a téma, címe: a Damnation de Faust, azaz Faust elkárhozása, 1846-ból, 4 részben, s voltaképp az opera műfajában. Goethe története itt csak ürügy, sőt maga Berlioz is részt vállalt a szövegírásban. Még a romantika ifjú géniuszaként írta opus egyéként: 8 jelenet a Fausthoz, melyből a későbbi zenemű született. Művének érdekessége, hogy Faustja Magyarországon is megfordul (első rész), s ez jó alkalom arra, hogy felcsendüljön a Rákóczi-induló ... Liszt Ferenc a Goethe-kultusz fellegvárában, Weimarban élve sem riadt vissza attól, hogy bizonyos ellenérzésének hangot adjon. Nem szerette túlságosan az istenített költőt, ironikusan nyilatkozott vele kapcsolatban. A mű, az más. Bár talán itt is a több évszázados téma vonzotta, s nem a költőfejedelem varázsa. Eredetileg Faust-operát tervezett) a szövegkönyvet. A. Dumas írta volna), valószínűleg az 1849. évi Goethe-centenárium tiszteletére. De megelőzi a Goetheadaptációt egy másik költő, s ez Lenau! Ugyanis első Faust-művének, a Zwei Episoden c. kettősnek (Éji menet és Tánc a kocsmában, 1854, zárókórussal 1857), illetve négy Mefisztó-keringőjének ihletője is az osztrák romantikus ... A Faust(vagy h-moll szonáta) nem rendelkezik irodalmi utalással. Liszt Lenau-dalokat is szerzett, a költő iránti különleges tisztelete és utólagos hódolata jeléül, egyúttal saját zeneszerzői útkeressését is reprezentálva. 31
