Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai
pártfogoltja is bukik, kárhozatra ítéltetik. Az ördögi úton kielégített kíváncsiság súlyos bűn marad sokáig. A Faust-motívum igazi irodalmi vándorútja tehát megkezdődött, s hamarosan színpadon is viszontlátható - Angliában. Ám mielőtt közelebbről is megismerkednénk a népkönyv címszereplőjével, ki kell térnünk az alapmunka keletkezése körüli évek irodalmi termésére, s ez a kirándulás nem tanulságok nélküli, mert feltehetően a figura életbeli mintájáról is vallanak azok az életrajzok, melyeket számontart az emlékezet (jóllehet az időben oly távoli évszámokat nehéz pontosan kifejteni a múlt rétegei alól.) Ezen feljegyzések már a népkönyv előtt forgalomban lehettek. Hitelességük több mint vitatható, de talán kisebb a kortársi tévedés, mint a századokkal későbbi feltételezés ... így 1563-ból J. Manlius feljegyzései Melanchton, a nagy humanista gondolkodó kapcsán Faustra vonatkozó reflexiókat is tartalmaznak. S egy még korábbi, 1536- ból(!) származó irat, a Trithemius álnevű Johannes Heidenberg levele is körvonalaz egy Faust-életrajzot, bár a latin nyelvű forrás negatív irányban elfogult. (S az időbeli túloldal: már a népkönyv megjelenése után támadja annak szavahihetőségét egy bizonyos Augustin Lercheimer, és forrásmunkaként hivatkozik a Manlius-, illetve Trithemius-adatokra . .. Nem kell csodálkoznunk e tényen : a Faust-népkönyv eleve irodalmi szándékú, s nem tudományos igényű munka, melynek fő célja a maga korában is a szórakoztatás, s a fikciónak, illetve a fantáziának érthetően több engedményt tesz - az üggyel-bajjal egyértelműsíthető valóság kárára.) Nos, ki ez a titokzatos, olykor gyűlölt, máskor csodált Faustus doktor, akinek még az ördög is a szolgálatába szegődött? Kétségtelen, hogy korának átlagemberétől elütő tulajdonságokkal és ambíciókkal is kellett rendelkeznie. Művész, tudós, mutatványos? Aki az ördöggel cimborái, csakis gyanús lehet, még ha tudós is, sőt annál inkább. A „fekete mágus” címke inkább pejoratív, mint elismerő vagy irigykedő titulus, az ilyentől óvakodni kell, súgta a korszellem. Nyitott fülekre talált. így aztán az életbeli mintaként - persze utólag - szóba jöhető kalandos életű férfiúkat egymás után hajították ki a német városokból (nevekre még visszatérünk). Az mindenképp elgondolkoztató) a sátán hatalma? a sznobság pre-korszaka?), hogy a feltételezhetően 1480 körül született doktor, ha az volt, milyen jeles kortársak körül forgolódott. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy százada Luther, Dürer, Kopernikusz és Morus Tamás ideje, akkor tán nem is meglepő kísérletezése a hírért, bár ő csak kéteset szerez, de ezzel él tovább a világirodalomban. ... s a minták Kik szolgáltathatták az élő mintát a Faust-figurához? Sokan szóba jöhetnek. A heidelbergi egyetem anyakönyvében írva vagyon, hogy hajdanán tanult ott egy Johann Faust, aki befejezte filozófiai tanulmányait, baccaleuresi fokozatot szerzett. Tudományos alapokkal szélhámosságra adta a fejét, salátán jelleme az okkult tudomány felé hajtotta. E művelt szemfényvesztő is több neves történelmi alakot megigézett. Életének különös kettőssége - a tudós magatartás és az alantas esendőség - sok alkotót megihletett. Csodálatos utóéletét tán éppen ez a valamilyen fokon minden emberben rejtező ambivalencia biztosította. S itt van Johann 23