Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Kihalnak vagy újjáélednek falvaink? (Károly István)
A szerző, ismeretterjesztő szándékú könyvében bemutatja az ember fejlődését, a Homo sapiens kialakulását, jól érzékelteti azokat a környezeti és éghajlati hatásokat, melyek döntő befolyással voltak az eszközök, az életmód alakulására, változásaira. A legfontosabb magyarországi kultúrákat és lelőhelyeket tárja elénk, úgy, hogy közben állandó kitekintést ad azokra a környező és távolabbi területekre, melyek felől ezek a törzsek, csoportok érkezhettek, melyekkel kapcsolatban lehettek. Sok kérdésben - főleg a kultúrák eredetének, kialakulásának vizsgálatánál - nem látnak világosan a kutatók, sok a tudományos vita, melyekben azonban nem mélyül el a szerző, csak érzékelteti, mennyi munka, kutatás szükséges az egységes álláspont, tudományos vélemény kialakításához egy-egy kérdéssel kapcsolatban. A jó kiállítású könyvet a szöveghez illeszkedő képekkel illusztrálta Gáboriné Csák Vera, jó példáját mutatva a magas színvonalú régészeti tudományos-ismeretterjesztő műnek. Ilyenekkel eddig nem nagyon kényeztette el könyvkiadásunk az érdeklődő olvasókat. (Gondolat Kiadó) GAÁL ISTVÁN Kihalnak vagy újjáélednek falvaink? Az egyik legnehezebb feladat a napjainkban lejátszódó, élő társadalmi, gazdasági, kulturális, vagy akár demográfiai változások megfigyelése és hiteles feltárása. A felszabadulás óta felgyorsult gazdasági és társadalmi fejlődésünk okozta változások nem minden esetben láthatók előre, esetenként már csak folyamatukban fedezhetők fel. Ilyen „be nem tervezett”, a magyar községek társadalmát legjobban érintő, még le nem zárult folyamatokat elemez a közelmúltban a Gyorsuló idő sorozatban megjelent két kötet: Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása és Enyedi György: Falvaink sorsa című munkája. A két könyv, mint a címe is sejteti, rokontémákat fog át, tartalmilag mégis rendkívül eltérőek. A vizsgált problémák élő voltából adódóan felvetett kérdéseik is részben megegyeznek, de a más-más szempontú elemzés jó összehasonlítási alapul szolgálhat, részben pedig érdékes összevetés készíthető: hogyan látja ugyanazt a problémakört egy közgazdász-szociológus (Andorka) és egy gazdaságföldrajzos (Enyedi), milyen jellemzőit emeli ki, mely részleteit tartja bővebb elemzésre méltónak. • Andorka Rudolf nagy jelentőséget tulajdonít a községek demográfiai jellemzőinek, az egyéb szempontú elemzést — ezek: gazdasági, szociális és kulturális - mintegy a demográfiai jellemzők adta következményekként tárja fel. A szerző számos helyen a szöveges elemzés helyett statisztikai táblázatok, a kevés helyet igénylő számszerű kimutatások közlését választotta, mégsem csökkentve ezzel a könyv olvasmányos jellegét. A kisebb fejezetek egy-egy kérdés kibontását fogják át. A néhány oldalas bevezető után - melyben a társ-szakirodalomra is találunk utalást - saját definícióját ismerteti Andorka a kutatók között sem egységes „falu” és „város” fogalom elkülönítéséről. A következőkben felvetett kérdések már az érdemi részhez tartoznak: egyet jelent-e még ma is a „falusi” és „paraszti”, mennyire befolyásolja településszerkezetünket a tanyarendszer felbomlása, a falusi, demográfiai szokások átalakulása, a hagyományos mezőgazdasági munka átalakítása, mennyire mobilisak falvaink, milyenek jövedelmi viszonyaik? A korábbi évszázadokban, de még e század első felében is a falun élés egyet jelentett a földműves munka végzésével, falusi társadalmunkban csak elenyészően csekély réteg szerezte más munkából megélhetését. Történetileg kialakult fáluszerkezetünk legnagyobb mérvű átalakulása ezért a hagyományos földműves munka átalakítása, a termelőszövetkezetek megalakítása, a nagyarányú gépesítés bevezetése következtében jött létre. A mezőgazdaságon kívüli muikát kereső falusi lakosság tömegei költöznek és költöztek az elmúlt 20-2; év alatt városba, így 1973-ban a fővárosban lakó 14 évnél idősebb férfiak 35 százaléka községekből származott. Hasonló a helyzet más városokban is. 1970-ben a falun lakó aktív keresők 29 százaléka volt csak tsz-tag, nem mezőgazdasági munkás pedig 55 százaléka! Falvainkban lakik tehát az ország munkásosztályának több mint fele. Ez a struktúraváltozás a tsz-ek megalakítása óta játszódott le, néhány évtized alatt a falvak arcu77
