Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Kihalnak vagy újjáélednek falvaink? (Károly István)
latát meghatározó kategóriává nőtt. Mivel a falvakban még ma is kevés a mezőgazdasági munkán kívüli egyéb munkaalkalom, a másutt dolgozóknak az ingázás nehézségeit kell vállalniuk. Elsősorban a szakképzetlen férfiak életformája ez. Az utazással töltött napi 1-3 órás kiesést a háztáji gazdaságokban végzett munkából származó kereset pótolja. Minden második munkásnak van háztáji kisüzeme, a községek teljes népességének 80 százaléka rendelkezik ilyennel. Jövedelempótló szerepük - jelentékeny népgazdasági hasznuk mellett - azért is számottevő, mert az utóbbi évek erőfeszítései ellenére is még mindig elmarad a falusi lakosság jövedelme a városon lakóké mögött. Jelentősen növekedett a falusi lakosság életszínvonala, szakképzettsége és iskolázottsága a felszabadulás óta. Gyorsan növekszik a gépkocsik, a tartós fogyasztási cikkek, a tömegkommunikációs eszközök száma. Az újonnan épített komfortos házak mutatják legérzékenyebben a kulturális-szociális igények megnövekedettségét. Andorka utolsóként néhány oldalas kitekintést ad több európai szocialista ország falusi társadalmára, majd összefoglaló jellegű következtetésként azt vonja le, hogy a magyar falvak társadalmának átalakulása nem sajátos magyar jelenségként fogható fel, hanem a szocialista átalakulás és a gazdasági fejlődés következményeként. * Enyedi György könyve három nagyobb részre tagolható. Tisztázva a „falu” és „város” definícióit, a magyar falvak strukturális átalakulásával és a mai falu-város viszonnyal foglalkozik, majd a falusi funkciók és a nagyüzemi mezőgazdaság, az arra települő feldolgozóipar kérdéseit elemzi, végül falvaink jövőjét vizsgálja. Andorkával szemben inkább szöveges elemzést alkalmaz, elsősorban gazdasági, gazdálkodási kérdéseket elemez, sok helyütt éles kritikát gyakorol az ésszerűtlen ipartelepítés, a gazdasági fejlődést akaratlanul is gátoló intézkedések és tevékenységek ellen. Megállapításait több oldalról is igyekszik alátámasztani: részben saját kutatásainak eredményével, részben szakirodalom felhasználásával. A magyar falvak nagyságrend szerint 3 csoportba oszthatók: apró, közepes és nagy falvak. Mindhárom csoportnak sajátos gondjai vannak. Az apró falvak lélekszáma csökken leginkább, a fiatalok elvándorlása miatt torzul demográfiai szerkezetük. Ellátottságuk egész településrendszerünkben - a tanyákat nem számítva - a leghiányosabb. A közepes és nagy lélekszámú falvak nem tudják eltartani munkaképes korú lakosságukat, így azok vagy ingázni, vagy elköltözni kényszerülnek. Bár a falvak lakossága abszolút számban nem csökken - lényeges ugyan az elvándorlás, sőt, napjainkban már a városok természetes szaporodása is jelentősen felülmúlja a falvakét -, mégis torzul településszerkezetünk a területi átcsoportosulás következtében. Településszerkezetünk átmeneti állapotban van. Kialakulóban az egységes társadalmi szerkezetű településrendszer; de hatnak még ellentétes tényezők is: a falusi népesség jóval kevesebb társadalmi juttatást kap, fizetése alacsonyabb, ki van rekesztve az infrastruktúrális beruházásokból, az állami lakásépítési akcióból. Márpedig kellő szintű infrastruktúrális ellátás nélkül a modern mezőgazdaság sem tud hatékonyan termelni, hátráltatja a falusi ipartelepítést, gátolja a közlekedést, visszaveti a falusi lakosság számára kiegészítő jövedelmet jelentő turizmust. A gyorsan modernizálódó mezőgazdasággal amúgy sem tud lépést tartani a falvak fejlődése, az utak és tárolóhelyek hiánya érzékeny veszteségeket, alacsony színvonalú telefonhálózatunk többletkiadást, szervezési nehézségeket okoz. Mindezekhez hozzájárul, hogy a mezőgazdaság modernizálásával együtt nem teremtődött meg a földrajzi specializálódás, nem tudjuk kihasználni az észszerű természethasználatból adódó többletet. Meggondoltabban kellene megoldani a mezőgazdasági feldolgozóipar területi elhelyezését, differenciáltabban kellene fejleszteni a mezőgazdasági nagyüzemeket, mert azok meghatározóak a falvak fejlődésében. Helyes és egészséges integrációs tevékenységük stabilizálja a falusi életet, dinamizáló szerepet játszik. Ma Magyarországon minden városra 33 község jut. Ez az arány a jövőben valószínűleg módosul, a falu és város közötti funkcionális különbség megmarad, de a falvak hosszú távon fenn fognak maradni - ha nem is mai formájukban. (Magvető Kiadó). KÁROLY ISTVÁN 78
