Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Tanulmányok a területi kutatások módszertanáról (Vadas Zsuzsanna)
nyelve gazdagabb, színesebb pályatársaiénál, vannak olyan saját szavai, leleményei, mint: nyüglő, borozdált, - mondja pl. a kavicsról, - milyen plasztikusan szép ez a kifejezés! Kár, hogy sok részletszépsége a vers elnagyolt kidolgozása miatt kevéssé érvényesül önmagában: „Árnyak vak karmát rajzolja / a falakra a délután - ...lassú fűszuszogás árad felém” (Ősz) - íme, Kelemen vizuális és akusztikus elemeket egyaránt érzékenyen befogadó képi fantáziájának illusztrációi a fönti sorokban. Igen sok viszont kötetében a másodlagos kultúrélményt megverselő költemény (Paul Gauguin, Rimbaud-album, Euridiké bújdosik, a Rippl-Rónai képét idéző Karácsony). Ogy látszik, akárcsak történelmi témáival, ezekkel sem tud mit kezdeni a költő. Mivel a divatok terrorja alól ő is csak ritkán tudja kivonni magát, úgy gondolja, hogy e tematikában is illik bizonyítania. Rimbaud nevét antológia-sűrűséggel idézik nyakrafőre mai harmincon felüli fiatal költőink, gyanítom azért, nehogy a konzervativizmus vádjával illethessék őket. Mert ugye Rimbaudtól származik ama mondás: „Modernnek kell lenni mindenestül!” Ha tehát rá hivatkozunk, többnyire szívesen elhisszük magunkról, hogy mi is modernek vagyunk. (Igaz, ő már 18 éves korára túl volta saját modernségén, felcsapva fegyverkereskedőnek). A leginkább még talán Utassy József tudta költészetének ösztönzőjévé tenni a kölyökzseni ösztönző példáját. Csakhogy ő nem szégyellte megvallani e vonzalma mellett, hogy József Attilától, Radnótitól, Vajdától és más klasszikusainktól is tanult. Bi-Tanulmányok a területi A történelmet nem egyszer silányították olcsó példatárrá, jó-rossz párhuzamokat kínáló történések gyűjteményévé. Ma már e múltat torzító aktualizálás csupán a rossz példa tanulságát, a múlt és jelen viszonyának negatív meghatározását jelenti. A történelem és napjaink bonyolult kapcsolatrendszerének új tartalommal telítése azonban még most is tartó folyamat. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének a területi kutatások módszertanát összegző új kiadványa is e folyamatba illeszkedik. A kötet különféle szaktudományok művelőinek tanulmányait állítja egymás mellé oly módon, hogy az egyes tanulmányok önmagukban is a különböző szakágak együttzonyára akad a nyugat- és kelet-európai irodalmakban még számos követésre ösztönző példa; kitűnő fordításirodalmunk révén ma már minden értékes költői életműhöz hozzájuthatunk szinte, nem okvetlenül szükséges a már lírai közhelyekké degradálódott nevek mögé bújva saját témaszegénységünket elleplezni. Ebben a tematikában talán egyetlen sikerült verse van, a Pro memóriám Michelangelo Buonarotti. Érdemes idézni utolsó sorait: Nem a térkép-jelölte ország a hazád, tengerek kisteknöi, nem ér föl ablakodhoz semmi falánk-szájú háború; férgek őrületével vesződni, agyaras ragadozókkal minek; borzalmas hóhérkodás helyett, forradjanak eggyé a győztes kövek, az istenek labodáit, az embert őrizni meg. Feladatnak, célnak az utolsó sor mondandója nem kevés. Ehhez valójában csak úgy juthat el Kelemen, ha lírája felülemeli szorongásain, személyesebbé, emberközelibbé válik hangja; levetkőzi az avantgarde újratermelődő sallangjait, s nem a gyors és látványos „sikerre” törekszik, hanem módszeresen, fegyelmezetten kiérleli, megmunkálja a vers anyagát, a nyelvet; bővíti formai eszköztárát. A kezdet bizonytalanságai után várjuk a kibontakozást. (Kozmosz Könyvek, 1980) KERÉK IMRE kutatások módszertanából működésének igényével fogalmazódtak meg. A közgazdaság-, a földrajz-, a matematika- és a történettudomány módszereinek, fogalomrendszerének egymáshoz közelítését - pontosabban az erre való törekvést — a kötet egyik legfontosabb erényének tekinthetjük. Elsősorban azért, mert a szerkesztésnek ez a módja a valóság feltárásának egy magasabb szintjét képviseli azáltal, hogy a különböző tudományágak eredményeit kifejező mozaikdarabkákat egységes képpé igyekszik formálni. A kötet ugyan a minden igényt kielégítő szintézis megalkotásával adós marad, azonban az egyes tudományágak eddig elért eredményei alapján ezt elvárni illuzórikus is lenne. (Csak egy példa: néprajzkutatóink mindeddig nem 72
