Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Kelemen Lajos: Virraszt a kéz (Kerék Imre)
S nehogy feledjük végül elismerésünket kifejezni a szerkesztő Bertók László munkájáért, valamint Pincehelyi Sándornak a külön is művészi értéket képviselő kötettervért és belső fotóremekekért, amelyek-Kelemen Lajos: Ha a napjainkban már-már követhetetlenül sorjázó bemutatkozó kötetek szokásos „gyermekbetegségeit” kellene egyetlen könyvből kielemeznem, keresve sem találnék jellemzőbb példaanyagot Kelemen Lajos első köteténél, melynek a Virraszt a kéz címet adta. Az önkontroll 'hiánya, a szerkesztés bizonytalanságai, a mindenáron eredetiségre törekvés olykor már komikus képzavarokhoz, homályos, elvont absztrakciókhoz vezető túlhajtása, valamif éle hűvös személytelenség, melyet melegebb, emberközelibb líraiság csak ritkán izzít át - ezek a fő jellemzői, első olvasásra is hiányérzetet, bizonytalanság-érzést keltő jegyei lírájának. A különben sikerült, találó részletek ritkán olvadnak ősze szerves egységbe a vers szövetén belül, ezért az általánosítható érvényű összefüggések érzékeltetése sem sikerülhet maradéktalanul. Bár mestereit Kelemen jól választotta meg (Fodor András, Bihari Sándor, Nagy László, Kalász Márton - utóbbinak erőteljes hatása a stilisztifcainyelvi-szerkezeti elemekben olyannyira szembetűnő, hogy már-már az epigonizmus határát súrolja egy-egy versen belül, mint pl. a Surroghat, Álmunk tárgya: a nő címűekben); mégsem tanulta meg tőlük éppen azt, amire leginkább szüksége lenne: a formák tiszteletét, a mesterségbeli tudás hiánytalan elsajátítását. Kötött formájú verseiben (ilyen alig egy-kettő akad az egész kötetben) ilyen rímekkel „gyönyörködtet” Weöres, Kálnoky, Nemes Nagy és mások kifinomult rímtechnikája után: rajta - csikorogna; (Füst Milán téli képe), fény - kötél; ezek még asszonáncnak is meglehetősen gyengék, s hozzá még ilyen Tinódi-féle ragrímek: sejtelmesen - idegesen; örömével - kezével (Sötét kolosszus) bizony csalódást keltenek a verstől esztétikai élményt, a meglepetés örömét váró olvasótól. Ha viszont a szabadverset választja mondandója öntőformájául, legtöbbször feleslegesen túlbonyolítja versiét, indokolatlanul halmozza az enjambcment-okat, a tömörítés szándékával követhetetlenné teszi a vers képi logikáját. (Martinovics).-kel kiemeli a négy költő együvétartozását és „különállását”, többszempontú viszonyukat fákhoz, házakhoz, — világhoz. (PÉCS, 1980.) DEVECSERI ZOLTÁN Virraszt a kéz Történelmi tárgyú versei (Dugovics, Döblingi Széchenyi-érem) megmaradnak a közhely-versek színvonalán, nem tudja a személyes élmény hitelével magáévá tenni a nagy elődök gondolati-eszmei örökségét. Egyedül akkor találja meg saját hangját, ha a külvilág sugallataira, a természet elemi erőire figyel. Ekkor találó, realisztikus megfigyelések, a hétköznapi élet hiteles mozzanatai adják meg versei hitelét, ugyanakkor sikerül személyességgel, igazi líraisággal megtölteni őket (Füvek éneke, Nőstény róka, A madarakért, Fekete kaszák). Ezek a versek életteliek, az olvasó a szavak érzéki melegét szinte tapinthatóan érzi, a vér eleven lüktetését, a lélegzetvétel ritmusát a sorok között. Kiemelkedően sikerültek még azok a versei, melyekben személyes sorsának tragikumát: betegségekkel, szorongásokkal szembefeszülő elszántságát fogalmazza meg (Műtét, Álom a halálról). Ezeken kívül még a Tüskés Tibornak ajánlott Költészet címűt, a Nagy László emlékének szánt A vers pályáján és az Alvó című verseket tartom hiánytalanul megformáltnak. Utóbbi sodró dinamikája, lendülete, elevensége feszesen zárt kompozícióba tömörítve gyakorol szuggesztív -hatást az olvasóra: Bent a test csarnokában minden él; veri a vérben száz csillám, üti a csonton ezer csöngettyűs fonat a mozgás űző üzenetét, s míg épül mozzanatra mozzanat, úszik milliárd keringő részecske, törik az idő, pattog darabja a benső világ finom fövenyén; apró kis rugókkal löki a testet, hajlékony ütem parancsára, a szabályos ébredés felé. (Alvó) Szemléletesség, pontosság, a részletek finom megmunkálása, ahogy e versrészletből érzékelhető - ezek azok a ritka erények, melyek felé törekednie kell Kelemen lírájának. Könyve néhány sikeres darabja tanúskodik máris Kelemen tehetségéről, képalakító fantáziájának lehetőségeit is jelzi, 7
