Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - A Sárköz-kutatás kezdete. Közli: Balázs Kovács Sándor
ható. A közvetlen forrás ugyan nem minden esetben mutatható ki, mégis feltételezhetjük, hogy többen használták e gyűjteményt. Ezt könnyen bizonyíthatjuk, hisz eléggé kevesen foglalkoztak a Sárköz nyelvjárási sajátosságaival. Amilyen ismertté vált a népviselet és a népművészet kutatása, olyan elhanyagolt a nyelvtörténeti vizsgálódás. A XIX. század második felében írt róla Hőke Lajos (Magyar Nyelvőr 1875), majd a XX. század elején Kovách Aladár (Magyar Nyelvőr 1904) és Tóth Károly mérnök. (Tolna Vármegyei Közművelődési Egyesület Évkönyve 1913) Az utóbbi munkája azonban csak a kiváló néprajztudás, Kovácb Aladár eredményeinek gyenge utánzata, érdeme csak ismeretterjesztő volta. E nagyszerű refonmkori kezdeményezést, sajnos, nem követte további kutatás, a későbbiekben a kutatók ebből az itt közölt dokumentumból „éltek.” Felelet Ezen Kérdésre: Mik légyenek a Sárközi (és Ormánysági) Magyar Nyelvnek Különösségéi? Mellyet Tekintetes Nemes Tolna Vármegye meghagyásából készítettek az alól megnevezettek: Tekintetés Nemes Tolna Vármegyében, Szexárd mező Várostol Téli Napkeletre esik az úgy nevezett Sárköz vagy az a Tájék, melly a Sárvize, és Duna között fekszik Bátáig. Négy Helységek vágynak ezen hosszában mintegy két mértföldnyi Földön, úgymint: Éjszakról kezdve ötsény, Dets, Pilis, és Alsó Nyék. Lakosaik ezen Helységeknek mind Magyarok: kik is életek módjára, Öltözetjekre, és Beszédjekre nézve mind megegyeznek egymással. Mind Beszédjek, mind kivált némelly szavaik külömböznek az Országnak más részeiben lakókétól. Beszédbéli nevezetesebb különösségeik ezek: iör A Sárközi Lakosok a Beszéd minden Részeiben szeretik az A-t O-vá, az E-t É-vé változtatni, mint óra, éré menni; arra erre menni. Táp vorni; Talp várni helyet. 2or A melly Igék a Jelentő mód Jelenvaló Idejében az egyes szám első személlyében om-bann, és ok-bann végezödnek, azokat ugyan ott mind az egyes mind a többes 3dik személyben i, és ik végezettel mondják ki. p. o. adi, adik, iri, irik, mondi, mondik, hajti, hajtik; adja, adják, írja írják, mondja, mondják, hajtja, hajtják helyett. 3or A melly Igék El Elöljáróval kezdődnek, mellyet mással hangzó betű követ, azokban az El-et, hosszú éré változtatják p. o. évégezem, Efelejtem, észalasztom, ékapálom; elvégezem, elfelejtem, elszalasztom elkapálom helyett. 4er A Foglaló mód egyes számjának 3<dik személlyé helyet, ugyan ott a többes Számnak rö Személyében szólittyák az öregebbeket p. o. gyerünk Kéd is Apám Uram, mondjuk meg Ked is Bátsikám; Jöjjön mondja helyett. 5Ör Az L betűt a Beszéd majd minden részeinek közepin, és végin elhagyják p. o. éilüt, foment, meghót; eldült, felment, megholt helyett. 6or A Kitsinyitő szókkal gyakran élnek p. o. kenyérke, Lelkikém, Buzika. Kis darab kenyér, Lelkem, Kevés búza helyett.-jer Az E betűt némelly szókban őre változtatják, némellyekben meghagyják p. o. szóm, szőr, sör; szem, szer, ser helyett. Leiköm, kenyér vagy kinyér. 47
