Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Vakablak (Mészáros Sándor)
Vakablak (Horgas Béla: Mammutfogak) Az irónia magzatburka alatt mintha valami mozogna. Reménykedünk, hátha . . . Aztán marad a „mintha”. Mintha megtaláltuk volna a szülőfalu határában elásott mammutfogakat, mintha értelme lett volna a nyomozásnak, leásni a múlt megkövesült rétegeibe, a legféltettebb titkokat kifecsegni, vagy hallgatással elmondani. Mert éppen ez nem sikerült. Csak félig. Mintha . . . Horgas Béla Mammutfogak című új kötetében nagy tudatossággal sok buktatót akar kikerülni, ami a témában rejlik. A gyermekkor elveszettnek hitt tájaira akar visszatalálni, a volt-teljességbe hazautazni „az őszi park nyírott szépségeiből”, a férfikorból. Számtalanszor nekivágtak már ennek az útnak a művészet magára ismerése óta! Új prózaíróinik legjobbjai is (Nádas Péter, Bereményi Géza, Lengyel Péter, Esterházy Péter) különböző utakon, de ezt veszik célba. Horgas Béla okos öniróniával leplezi le a sztereotip lehetőségeit, amelyek szinte önkéntelenül kínálkoznak. A trükkök bevallása, az önirónia egyben eltakarja azt, hogy nem lelt önálló utat. A legfőbb hiánya könyvének az öntörvényű művészi világkép. Ez nem azonos az eredetiség hiányával, bár a kettő szorosan összefügg egymással. Látszólag ellentétben van ezzel a megállapítással a Mammutfogak kompozíciós elve: a lírai hős önéletrajzi terében összetartoznak a legszemélyesebb élmények, tárgyak, mozdulatok. Horgas Béla őszintén vállalja a kihívást, múltját, az ötvenes évekbeli gyermekkorát mikroszkóppal vizsgálja. A gyermekben lappangó csírák, esély a megélhető teljességre csak a valóság reális összefüggéseinek során valósulhat meg. Természetesen, ez már a „motívumokat egybeterelő” felnőttben tudatosul. Ám a felnőtt okossága nem tud szinkronba kerülni a gyermeki ártatlansággal. Hol és hogyan került kényszerpályákra a lírai hős, a történelem tehetetlenségi nyomatóka hogyan formálta őt Közép-Kelet- Európa szocializmusában, milyen esélyei lehetnek a történelem alakítására, megőrízte-e énazonosságát? - fogalmazhatjuk meg Horgas Béla kimondott-kimondatlan kérdéseit. A szándék nem azonos a művészi megvalósítással. Az emlékezetben őrzött képek nem eléggé elmélyítettek, kissé fotószerűek (néhány kivételtől eltekintve: pl. Czipó Antal úr, A tüsszentő király), míg a szembesítésre késztető jelen milyensége legtöbbször közérzetszinten megfogalmazott. A két pólus közötti feszültség potenciális, ritkán keletkeznek szikrák. A motívumok összeillesztése, kapcsolat a különböző történések, állapotok közt utalásszerű, kiaknázatlan. Kivétel, persze, akad: pl. az Anyarozs című írás, de ez inkább kiugrik a kötetből, mint valódi helyiértéke lenne. A koherencia hiánya lazává teszi a kötet szerkezetét. Azáltal, hogy a személyes lét „éppen-ezvan”-ját bevallva indít nyomozást, végig a személyes élmények hossztengelyén maradva, szűkre szabja a horizontot. Lírizálva próbálja ezt tágítani, kevés sikerrel, mert látomásai, álmai, „rémképei”, noha egyedi élményekből táplálkoznak, utánérzések. Ahol nem képes elmélyíteni művészileg a történelmi síkot, ott magyarázkodik, monologizál (pl. A motívumok összeterelése). A két sík, a személyes és történelmi egymásba csorog, nem túl direkt a kapcsolat a kettő között, ez erénye a műnek. Összhang még sincs a kettő között! Horgas Béla a hagyományos epikai formák felbontása, kiiktatása által (pl. hiányzik a szüzsé, nincs jellemfejlődés stb.), nagyobb művészi szabadsághoz jut, így az önéletrajzi térbe - elvileg - beépíthető minden olyan valóságmozzanat, ami a személyiséggel valamilyen vonatkozásban van. Igen ám, de a történelmi síkra is figyelni akar! A folytonosság helyett állapotrajzot ad, egyegy pillanatfelvételt vetít ki, a két sík metszéspontján. Az epikus anyag hézagjait a versek pótolják, illetve fordítva is igaz: a versek közti réseket töltik ki az epikus részletek. A művészi megvalósítás felől vizsgálva kiütközik a közérzetszintű történelmi önismeret: pl. „...azt híresztelik, higgadás, alvadás, savó, túró, ecet, azt mondják, nem- Z.e-nemzedékünkHa túl lépünk az irónián, nyelvi játékokon, vagy ezekkel együtt is, sovány eredményt kapunk: a helymeghatározás történelmileg, benne a nemzedék 75
