Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Analógiák és elemzések mestere volt (Salamon Nándor)

vonzalma is innét eredeztethető. Kellő kritikával viseltetik a szerző Fuseli munkásságával szemben: túl általános a művészete, térbelileg tisztázatlanok a kompozíciói, átvételei nagyon is egyértelműek (pl. Michelangelo prófétái). Az is kiderül később, hogy tanulékonysága nagyon is széles ollót nyitott, s az sem szolgált előnyére, hogy „nem szeretett fáradságos anatómiai tanulmányokat végezni”. Inkább támaszkodott „kiváló memóriájára”, hiszen „egyetlen képet sem felejtett el sóba”. Ismeretünk kevés, mégis kétkedve fogadjuk — a kitűnő ábranyagot is tanulmányozva —, hogy „művészetében következetes és őszinte maradt”. Továbbá, hogy „egy új stílus eredeti képviselője” lett volna. Antal Frigyes végig megértő rokonszenvvel követi e különös művész útját, erényeinek túlbecsülését szabad talán a „téma iránti” érthető elfogultsággal magyarázni.

Antal Frigyes válogatott tanulmányai izgalmas szellemi kalandot rejtenék. Erényeiről többet — mint Zádor Anna — aligha tudnánk mondani. A jól válogatott képanyag ezúttal valóban a tárgyban való tájékozódást szolgálja. Legfeljebb az első negyven illusztráció felcserélt sorrendje okoz némi bonyodalmat (előbb vannak a klasszicisták, azután a manieristák). Értékes művel gyarapodott a sorozat, s ez táplálja a kívánságot: illőnek látjuk a jelentős tudós életművének teljes kiadását. Az európai kultúra jeles képviselője rászolgálat, hogy „hazatérjen”, s megtermékenyítse művészettörténet-írásunkat.

(Corvina).

, SALAMON NÁNDOR

74