Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Egy bajai segédtanító sorsa 1848-ban Közli: Tüskés Tibor
Én lassan egészségre vergődtem. Alig üdültem fel, haliám, hogy a béregi mester segédet keres, s valaki által utasíttatva megkeresett. Bejön. — Vinkovics Antal úrhoz van szerencsém? — Igen. Mivel szolgálhatok? — Én Lamos béregi mester vagyok. Oly egyént keresek, ki nekem hivatásomban segédem lehetne, s önhöz utasítottak, ha . .. — Jó köszönöm, én elfogadón. De a fizetés? — Ah, öcsém uram, a legkevesebb . . . Amiatt igen könnyen megalkuszunk, csak . .. — Igen, mester úr, azt meghiszem, hogy a legkevesebb fizetésért ön igen könynyen megalkuszik, de én ... — No-no, édes öcsém, csak ne tessék hirtelenkedni. Megmondom mindjárt. Havonként két váltó forint, és ... — És kérem, kérem, tessék hamarább . .. Mert ma már egy mester úr ígérkezett, hogy meglátogat, s az két pengő forintot ígért, és ... — Azaz, kérem, én is azt akartam mondani... Tehát két. . . pen ... gő ... forint, mosás, koszt, kvártély. — Igen, de... — No-no, engedjen, kérem, szólnom. Tehát ezt csak az első hónapra, s ... — Aztán? — Aztán pedig öntől függ az egész. Ha ön az első hónapban mindent anynyira megtanul, hogy nélkülem végezhet mindent, úgy a jövő hónapra már új alku fog létrejönni. S addig ön is megpróbálja házamat. Aztán tetszésére hagyom tovább nálam maradni, vagy tetszése szerénti helyet keresni, mi úgy hiszem nem fog történni, mihelyt házammal megismerkedik. Aztán pedig még van két szép lányom is ... — Oh kérem, az csak privát accidentia. Jó, hogy az öreg nem tudta, mi lehet ez az accidentia, különben még rosszat gyanított volna. — Hanem édes Lamos úr, én az orgonához annyit értek, mint a hajdú a harangöntéshez. S ezt nem egykönnyen lehet megtanulni. Tehát mindaddig két pengő forintért szolgálom, míg bele nem jövök? Ez nekem nem tetszenék, mert... — Oh jaj, ne féljen, hiszen azt nem is értettem hozzá. Csák az iskolai felügyelés, temetés, keresztség, avatás stb. A misét mindaddig magam végzem, míg azt is meg nem tanulja. — De a misét... — Oh, nem a misét, az éneklést értem. Mi mesterek csak így szoktuk magunkat kifejezni. — Jó, nem bánom, ráállok. S mikor tetszik? — Akár mindjárt. A kocsi kész ... Lamos úr tehát nálunk maradt ebéden. Eközben anyám összeszedd holmimat, s örült, hogy elmegyek kissé a háztól. Mert nem győzött eléggé óvni, hogy katonává ne legyek, mitől falun nagyobb biztonságban leszek. 64
