Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Egy bajai segédtanító sorsa 1848-ban Közli: Tüskés Tibor

Egy bajai segédtanító sorsa 1848-ban

A magyar pedagógia története nem szűkölködik személyes emlékekben, írásos följegyzésekben, tárgyi dokumentumokban. Az emlékeknek mégsem vagyunk annyira bőségében, hogy ne kellene megbecsülni minden újabban előkerült adatot. A magyar nevelés múltjának teljes és hiteles megrajzolásában a legapróbb részleteknek is szerepük lehet.

Az alábbi szemelvény apró adalék ahhoz a kérdéshez: milyen volt a magyar falusi tanítóság élete a múlt század közepén, egészen pontosan a negyvennyolcas szabadságharc idején. A szemelvény részlet Vinkovics Antalnak az 1860-as évék közepén papírra vetett kéziratos önéletrajzából.

„Születtem iSji-iki Június hó 3-ik napján Baja mezővárosban” — így kezdi írását. Születési adatai a bajai belvárosi plébánián őrzött anyakönyvekben is megtalálhatók. Apja — aki 1800-ban született — dunai hajósmester volt. Alsó iskoláinak elvégzése után szülei a bajai ferences gimnáziumba íratták. (Önéletrajzának a diákévekre vonatkozó leírását a Pedagógiai Szemle 1958. évi 3. számában közöltem. Az ott közreadott ismeretéket az újabb kutatás eredményeivel, néhány további adattal egészíthetjük ki.) Vinkovics 1848 nyarán a délvidéki szerb felkelés hírére — több osztálytársával együtt — nemzetőrnek áll, s rövid ideig Ókéren a nemzeti őrségben szolgál. Harcban azonban nem vesz részt, s két hét múlva csapatával együtt visszatér Bajára. Megbetegszik, majd fölépülve szeptember közepén egy falusi mester megfogadja maga mellé segédtanítónak. A mester Béregre viszi. Fényes Elek 1851-ben kiadott Magyarország geographiai szótára szerint „Béregh, dalmát falu, Bács vármegyében, a Dunának egy ága mellett, ut. p. Bezdánhoz i mfd., 2400 r. kath. lak., paroch. templommal. Lakosai sok tüzes vérü lovakat tenyésztenek, és sok halat fognak. Határa első osztálybeli”. (Ma Jugoszláviához tartozik.) Vinkovics Antal mindössze másfél hónapik szolgál a béregi mester keze alatt. A forradalmi események miatt iskolából kikopott, tizenhét éves fiatalembernek nem igen ízlett a tanítás, s amikor alkalom kínálkozott, ott hagyta a falut, és újból beállt katonának. Emlékiratának itt következő részlete ezt a másfél hónapnyi pedagógiai szolgálatot beszéli el.

Életének további útjáról a következőket mondhatjuk el: Vinkovics Antalt november i-én Zomborban besorozzák honvédnek. Zá'kó István seregének lesz a kato62