Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Gráfük Imre: Jelek a népi kultúrában. A mesterjelek
A mesterjelek eredendően individuális jellegűek voltak. Az árutermelés során a jelek fokozatosan inkább a tárgyakhoz kötődtek: „megbízhatóság, jó minőség” értelmezésben. Ily módon a mesterjeleket a manufaktúrák, gyárak, üzemek cégek, márkajeleinek, védjegyeinek közvetlen előzményeiként kell nyilvántartanunk. Itt kell megemlékeznünk egy speciális esetről, az ún. kereskedőjelekről. A kereskedőjeleket az árukon vagy a csomagolóanyagokon tüntették fel. A kereskedők üzleti könyveikben feljegyezték üzlettársaik jelét, s ellenőrzés céljából jelkatasztert is készítettek. A kereskedőjel címzésben, levelekben — mint napjainkban a pecsét — a hitelesítés eszköze volt. A mesterjelek kutatásához főként a kerámiát és a nemesfém tárgyakat készítő manukfaktúrák, műhelyek, mesterek köréből állnak rendelkezésünkre jelentős gyűjtemények és feldolgozások. Áttekintve a feltárt mesterjeleket, azt állapíthatjuk meg, hogy azokból sokféle információt lehet kiolvasni: a készítés helye, a készítő megjelölése, próbák és minősítések, osztályba sorolások, a készítés ideje etc. Előfordul az is, hogy a fontosabb központok készítményeik évjáratainak feltüntetésére is alkalmaznak sajátos jeleket. Mindezek a jelek természetesen az esetek többségében nem minden egyes tárgyon szerepelnek, és a legkülönfélébb alakiformai megoldásokkal jelennek meg. Olykor azonban egy-egy jelféleség igen öszszetett lehet, és egyszerre akár 5 adatot is nyújthat, mint pl. a kerámiát és üveget előállító angol manufaktúrák 1842 és 1883 között használt „diamond mark”-jai. A mesterjelek korábbi, közvetlenül személyes vonatkozásait, az „alkotói jogot” biztosító és elismertető jellegét a művészjelzések (szignók, monogramok, aláírások) őrizték tovább. A szőkébb értelemben vett mesterjelekkel kapcsolatban még két jelenségre kell kitérnünk: 1. Az eszközök, tárgyak díszítettsége gyakran magában rejtheti a figurális, illetve ornamentális alaki-formai kiképzésű mesterjelet, továbbá az is előfordulhat, hogy egy sajátos díszítőmotívum, mint mesterjel funkcionál. 2. Az azonos szakmában dolgozó családtagok, apáról fiúra öröklődő mesterségek esetében nemritkán a mesterjelek sorozata alakult ki, alaki-formai hasonlóságot mutatva, melyek olykor még a geneológiai leszármazást is jelezhetik. Végezetül csak röviden utalhatunk arra, hogy nem egy mesterjelből címer lett. A címerré válásnak legegyszerűbb módja a mesterjelek pajzsba foglalása volt. Bonyolultabb eset, amikor a mesterjelben szereplő, s a mesterségre jellemző szerszámok, mint címeralkotó elemek kerülnek egy a heraldikai szabályok által szerkesztett címerképbe. A mesterjeleknek — itt csak körvonalakban felvázolt — problematikája még számtalan kérdést vet fel, melyekre a választ csak az egyes szaktudományok (néprajz, ipartörténet, művészettörténet etc.) összehangolt kutatása tudja megadni. 55
