Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Tandori Dezső: „Hogy emlékét megőrizzük, érdemeit tudatosítsuk”
TANDORI DEZSŐ: „Hogy emlékét megőrizzük, érdemeit tudatosítsuk...” — Cserhát József költészetéről — Cserhát József verseit szabálytalanul olvasom. Hanem az igazi olvasatot így is közelíthetjük: választott véletlenek segítségével, s mintegy lóugrásszerűen, az erős részleték helyeit végigjárva, kiemelve esetleg valamivel kevesebbet, mint a költői szándék lehetett, ám az összképet többnek akarván, mint a köztudatban élő, rászorítottabbnak az eredményt, mint a művek esetleg túlságos áradása. Weöres Sándor e költőpálya szabálytalanságait hangsúlyozta, „a költészet közkatonáidnaknevezte Cserhát Józsefet (idézi a költő halála után, 1969-ben megjelent kötet utószava is e jó minősítést), Illyés Gyula pedig (ugyancsak az Alszik a szarvas kísérőszövegében, Varga Imre tömör tanulmányában olvasom) méltányosságra hívja fel a figyelmet: emlék őrzésére, érdemek tudatosítására. Nem fölfedező szándékkal tallózok most ennek a félig-meddig feledésbe merült költőnek könyveiben; nem egy életművet, még csak nem is egy különös pályát próbálok bemutatni; szabálytalan olvasásom lényege a keresgélés, a válogatás, nem verseké, inkább részleteké, melyek hívebben mutatnak nemes szándékot és tiszta forrásokat, mint az olykor eszmei, máskor esztétikai kompozíciók kívánalmainak megfelelni szándékozó, teljes művek. Azokról az élményeimről kívánok beszámolni, melyek nyomán úgy érzem: Cserhát Józseffel lényegesen többet veszített líránk, mint alkalmasint hinnők. Gyűjtemény című verse mintha azt a szükségszerűséget is feltárná, melynek életművén érvényesülnie kellett. Erős képpel indít: „A talpraállás édes öröme / nem kell a füstnek. .Valósan bontakoztatja tovább a „jelenetet”, és tömör is itt: „a hamutartón kiterül”. Egy ilyen részlet önmagában példázza, mire futotta — milyen sokra! — Cserhát költői erejéből, ha összpontosított. Tűzrevetésről szól a vers, válogatásról, az értékek és az esetlegességek végleges szétválasztásáról: „Most, mikor a belső falakon / a szegeket kitapogatom, f s az emlékezet / festményeinek / helyet adok, j hirtelen ugranak őszre / a nyarat elmondó mutatók!’. Ez a leírás is rendkívül pontos, szűkszavúságával fájdalmat idéz. Az idő múlására is merőben eredeti szava van: porszínű szabvány-éjszakákat / váltanak a nappalok”. 26
