Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám - Leskó László: Bohuniczky Szefi és az Iszony

dolna mézeshetc; s ebben az indításban mintegy zanzásítva már ott van minden, ami a regényre jellemző: ,Magda a beteg főorvosra gondolt, mint végzetre ... — Mégis furcsa, hogy a betegsége házasságot hozott, a halála karriert indít. — ... és tudod, mit jelent még? Hatszobás, remek lakást, központi fűtést!” Űri kaszinó-választmányi tagság-főorvosi státusz-kórházi lakás; íme egy le­endő karrier állomásai, melyért érdemes megszakítani a nászutat. (Egzisztenciá­lis, szociális értelemben vett coitus interruptus!) A beretvási jellem — minden önemelő tettnek közérdekhátteret biztosítani! — lepleződik le már itt: „ ... Hogy a kórház élére kerüljek, nemcsak magánügy, még inkább közügy. Lehetetlen álla­potok vannak, óriási szellőztetést kell csinálnunk.” Álreformer, majdani self-ma­­de man áll előttünk, olyan ember, aki előtt világos a cél, s ennek érdekében ha­miskodásra is képes. Kisvárosi Lady Macbeth és hímje volnának ők ketten? „Ké­sőbb úgy ültek egymás mellett, mintha egy kipattant közös bűn titka végképp ösz­­szeforrasztaná őket. A jövőt tervezgették... Csak éppen alvás előtt a langyos csóknál érezték, hogy érthetetlen okból, messzebb kerültek egymástól." Magda ugyanis, merőben prakticista urával szemben — akiben feltörekvési vágy és kis­stílűség egyszerre van jelen —, érzékeny az igazságra, ideáival rokonszenves lény: hétszilvafássá visszacsúszott középbirtokos család lánya. Bohuniczky Szefi írói kvalitásaira jó bizonyíték a hazautazás naturalisztikus ábrázolása: ,.Rajtuk kívül hárman voltak: egyik a derekával dőlt össze, a másik lábaival, harmadik lógó, tehetetlen karjaival. Az alvás kihozza a test közönsé­gességét és akinél nincs mély gondolat, ott a homlok gyermekien egyszerű és si­ma, akár a dinnye héja. Az orvos elszundítva engedett e renyheségre hajló, nagy­ra nőtt emberek természetének: megroggyant; a feje, mint a túlérett napraforgó, lekonyult, állóval ütemesen verte a mellét. A hasa kiszabadult, látni lehetett: kezdődik a pocak ... Kezdődhetett a szuszogás, csupa összevágó ember van együtt. Csak vonaton, vad idegenek között jöhet létre így összhang.” Milyen jellemző Beretvásék városának neve! Ösd. (Mögötte a hajdani Csur­gót sejti az olvasó.) Beszél, hangulatot fest, ítél ez a városnév! „Ösd dombjain állt a szüret. Beretvásék lakása a dombok alatt húzódó Diófa utcában volt. A szellő megtöltötte mustszaggal, mely nagy volt, mintha az egész vidék egyetlen nyitott présház lenne”. Babits is vállalhatná a Halálfiai hangulatfestéséhez e so­rokat. Bcretvás Jenő hajlandó karrierje érdekében Boros Kázmér polgármester sze­kerét tolni; móriczi a szituáció: a panamista polgármester a Takarék élére saját mamelukját szeretné állítani. A kisváros társadalomszerkezeti modellje bontako­zik ki Bohuniczky Szefi regényében, amikor sorra ismerkedünk Ósd potenciális tényezőivel, szinte hierarchikus sorrendben. Érdekviszonyok hálózata bontakozik ki. (A mai olvasóra a felfedezés erejével hat a felismerés: mintha napjaink szo­ciográfia-slágere, Bánlaky Pál: A vidékiség tünetei című munkájának „előtanul­mánya” volna a regény...) Pártviszály, hatalmi harc — ki lesz a kakas e nem túl magas szemétdom­bon? — eleven rajzával remekel Bohuniczky Szefi. Emlékezetes karaktereket ál­lít olvasója elé. Valóságos panoptikum ez: Káldy, a nősüléssel, ügyvédi machi­nációkkal meggazdagodott pénzember, Boros Kázi, a néptribun szerepében tet-51

Next

/
Oldalképek
Tartalom