Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Leskó László: Bohuniczky Szefi és az Iszony
mogyi Nagycsepely? Nincs különösebb jelentősége. Van viszont annak; mennyire determináló volt életművére az az első két, vidéki évtized! (Férjével, annak 1919- es tanügyi szereplése után költöztek Budapestre.) Szinte minden írása a gyerekkorban megismert pusztai, kisvárosi világot rajzolja. Jól határolja körül témavilágát, „szkizoid” kettősségét a lexikon: 1930-ban mintha két írótól jelent volna meg novelláskötet. Az egyik szinte móriczian kemény, naturális (Rigó), a másik Kaffka Margitian — még inkább: csehovian! — drámai, a női sorsot ábrázolva (Nők). De, ahogy Németh László 1931-es Nyugatbeli kritikájában olvashatjuk: „a két kötet legmesszebb eső novelláit kell egymás mellé állítani, s a naturalista és pszichológus Bohuniczky menten összeolvad.” B. Nagy László Németh nyomvonalán halad, amikor a két kötet kapcsán így ír 1966- ban: „...a közelebbi vizsgálódás föltárhatja e kettősség mélyén lappangó azonosságot. A Kisbojtárban sem az anekdótikus mag az érdekes — egy-egy jellegzetes lelkiállapot rajzát kapjuk, mint a vendégekben is érezzük a kedélyes falusi trakta mögött a pap házigazda kiszolgáltatottságát, magányát; a Rigó földesurának fölkínálkozó kis cselédlányában a szerelmi szenvedély tragikus lehetőségeit, a várható me gcs alatt at ást — egyáltalán az idillben valami csöppet sem idilli mozzanatot, mindenütt a Bohuniczky Szefire olyannyira jellemző »kínos helyzetet« vagy inkább »kínos érzést«.” A szegregáció tehát csak a témavilágra érvényes; az írói stílusra, ábrázolásmódra az egyneműség a jellemző. Az úgynevezett „parasztnovellák” és „nőnovellák” pszichologizmusa közös védjegye Bohuniczky írásainak. Németh Lászlónak igaza van: ,,Bohuniczky Szefi a kicsinyesség poétája. Lebecsült örömök, tűszúrásnyi bosszúságok, apró megszégyenülések, szegényes önámítások, garasos becsapások végtelen fontosságáról ír.” Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, de Kosztolányi és Babits kisprózájának vajon nem ez a jellemzője? (Anélkül, hogy Bohuniczkyt rangsorban melléjük állítanánk!) Regényeiben „a” kínos helyzetek sorozata tépázza a hős vagy hősök önbizalmát, olykor önbecsülését is. Az áporodott világban e kudarchelyzetek egyetlen nagy kudarcélménnyé csomósodnak, így kompenzálhatatlanok. Az elrontott életek mögött — kimondatlanul is — ott van a kor, mint indíték. Ez az eleven háttértartomány nyomorítja lelki-quasimodóvá, vagy pitiáner-macbethté könyvei szereplőit. Egy grófi birtok elprédálódását, szétzüllését írja meg az Eszteregi hitbizományban, „a” kisváros szerelemszaggató hatását a Lányok, asszonyokban. Ahogy B. Nagy László definiálta az írói stílust a Szegény emberrel kapcsolatban: „Lélektani naturalizmus ez a javából, itt-ott szociális vonatkozásokkal kiegészítve.” A pocsolyanyugalom alatti társadalmi, egzisztencia-centrikus gyűrűzések ábrázolása írót kíván! (Móricznak is csak a legjobb műveiben sikerült.) S Bohuniczky Három év című regénye ma is izgalmas olvasmány. Akkor is, ha alakjai ugyanolyan alfái és ómegái önmaguknak a regény kezdetén, mint végén, akkor is, ha a kompozíció nem a legtökéletesebb. HÁROM ÉV Határozott expozíciójú regény ez a Franklin Társulatnál 1941-ben napvilágot látott kétkötetes regény. Nászút szakad meg, Berctvás Jenő és Máriás Mag-50
