Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Leskó László: Bohuniczky Szefi és az Iszony
LESKÖ LÁSZLÓ: Bohuniczky Szefi és az Iszony Hálátlan, vagy „csak” feledékeny utókor? Bohuniczky Szefinek adósa az irodalomtörténet és a könyvkiadás. Neve, művei ismeretlenek az 1945. után született olvasónemzedékek előtt. Az 1963-as Magyar Irodalmi Lexikon szerint: „írásai többek között a Nyugatban jelentek meg. Kétféle tárgy érdekli leginkább: elsősorban a falusi élet, a szegényparasztok világa, s ezt reális ábrázoló erővel rajzolja. Egészen elütő ettől másik tárgyköre: a városi középosztálybeli nők jellegzetes típusait vizsgálja, s túlfűtött, céltalan izgalmak közt őrlődő életüket bírálja. Üjabban számos visszaemlékezése jelent meg az irodalmi és irodalomtörténeti folyóiratokban. — Művei: Nők (elbeszélések, 1930), Rigó (elbeszélések, 1930), Az eszteregi hitbizomány (regény, 1931), Szegény ember (regény, 1933), Három év (regény, 1941), Lázas évek (regény, 1947), stb.” Ebben a „stb”-ben bizonyára benne foglaltatik máig kiadatlan, irodalomtörténeti jelentőségű memoárja is ... Nem szerepel viszont a 16 sornyi összegzésben az a tény, hogy a Nyugat második nemzedékének novellistája, regényírója név szerint megtalálható abban a kis füzetben, amelybe Babits Mihály — jellegzetesen szálkás betűkkel — a Baumgarten-díj átadási ünnepségeire beszédeit írta. Bohuniczky Szefi ugyanis 1938-ban, a jutalmazottak egyike volt, azaz részesült az úgynevezett kis díjban, 1942-ben — már Babits halála után —, a nagy díjat is megkapta. Berde Máriával (őt is illene végre „felfedezni”!), Rónay Györggyel, Mátrai Lászlóval, Ortutay Gyulával és Szentirmai Jenővel együtt vehette át a kitüntetést. A „névsor” is minősít! Bohuniczky Szefi (1896—1969) lezárt életművének főbb alkotásai figyelmet érdemelnek. Az adósságtörlesztés szándéka vezérelt. . . A magyar irodalom története (Akadémia Kiadó, 1966) VI. kötete szerint: „A Somogy megyei Nagypécselyt született 1896-ban, középbirtokos családból. Apja később tönkrement és Vas megyében vállalt intézői állást.” Somogybán azonban ilyen nevű település nincs; van viszont Veszprémben a Bakony és a Balaton-felvidék határán: Pécsely, melyet Nagypécselyből és Nemespécselyből vontak össze 1942-ben. Hajlok azonban a Németh László-i verzió felé: „Az apjának ötszáz holdja volt belső-Somogyban, később tönkrement, gazdatiszt lett. ő maga, amíg az urát nem nyugdíjazták, Csurgón fiatalasszonykodott..(Ember és szerep, 1934). Ebben az esetben szülőhelye lehet, hogy nem is Nagy pécsely, hanem a so- 4 49
