Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Laczkó András: Emberformáló szeretet: Illyés Gyula - Sarjúrendek című verséről

Az 1930-as dátum eligazít ebben. Az ismert világjelenségek hatására fölívelő szakaszba érkeznek ekkor a nehéz, egyre nehezülő helyzeten változtatni kívánó erők. Nap nap után röppennek fel Magyarországra is eljutó nézetek, amelyek Európa szerte a világ teljes megújulását hirdették, s táplálták a reményt, segítették a képzelet játékát. A „fölinduló dagály” csaknem leírásnak vehető és a „magas küldetés” említésével sem kerül messzire a valóságtól. A helyzet kényszeríti arra, hogy hozza „terhét” az emberszeretetnek „csöndes rokonai” közül. Hogy mennyire valósághű elemekkel építkezik, arra jó példa Amit már majdnem elfeledtél .. . című (későbbi) verse:

Ahány arc rádnyílik, rádsüt: a te arcod annál jobban Tisztul, fénylik, költő, rejtett melegüktől.

Ne szégyeld,

Hogy -pillantásodban Nagyanyád szemének Tekintetét érzed langyosulni,

Hogy szíved pezsgett, mint boldog szamovár, forrt,

Midőn jó hírt mondhattál egy öreg kocsisnak,

Meleg pára csapta meg arcod,

Dadogtál az örömtől —

A kettő tehát (a szeretet és küldetéstudat) szoros összefüggésben van. S minthogy a Sarjúrendekben utalás történik a bibliai csodára, adott a lehetőség az összevetésre Ady Endre A magyar Messiások ciklusának szimbólumával, azzal az önarcképpel, az újat, jobbat akaró, teremtő költő és a meg nem értő emberi közeg konfliktusával. „Ezerszer is meghalnak I S üdve sincs a keresztnek, / Mert semmit se tehettek, / Oh, semmit se tehettek” — írta Ady, Illyés, bár ugyancsak teherről beszél, utal nehézségekre, de másként látta, eltérő módon képzelte a költő vátesz szerepét:

Képzelem, hogy állok bátran fölinduló dagály tetejében, egy süllyedő világ felé magas küldetésben.

A költő — hangsúlyozni szükséges — itt sem szakadt el a vers élményt adó tájrészlettől, a sarjúrendek látványából kinőtt tenger hasonlattól. A dagály aszszociálható a sarjúrend-tengerre. Emlékeztetni kell arra, hogy az első versszakban nyugodt, „legyőzött tenger”-t említett. Itt, a harmadik strófában helycsere következik. A történelmi helyzet és a jelzett eszmék hatására innen egyértelmű forradalmisággal lép tovább a lírikus. Németh László írta 1931-ben, hogy a „legfiatalabb magyar költő az utolsó régi kötésű, tizenkilencedik századból ittmaradt forradalmár.” A sarjúrendek-tenger ezért azonosul a „földből lett nép” fogalmával, s most már hozzájuk szól a felhívás, hogy mozduljanak. Lesz, aki vezeti, irányítja őket, aki nem fél sem a mélységektől, sem a magasságoktól. A képzelet ettől a feszítő gondolattól hajlik át, romantikus, de hittel teli szándéknyilvánításba.

29