Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Király Erzsébet - Kovács Sándor Iván: Zrínyi Rómában
a XI. Pius aranymiséjét megverselő Teller Vince papköltővel. László Béla 1906- ban megjelent latin nyelvű — s emiatt kuriózumszámba menő — tanulmánya viszont rendkívüli alapossággal tárgyalja a Mirabilia Romáé (Róma csodái) című ősnyomtatvány-guidák két magyarországi példányának forráskritikai kérdéseit. A Zrínyi-könyvtár 1636-os kiadású római útikönyvének alaposabb bemutatása nemcsak azért fontos, mert Zrínyi fényes nevéhez kötődik, hanem azért is, mert valamennyi régi magyar Róma-járó lehetséges élményeinek foglalata. Amit ez a korábbi hagyományokat is tovább vivő guida tartalmaz, potenciálisan azoknak is kötelezően megszabott élményanyaga, akik a Rómában látottakról nem jegyeztek fel semmit. Amikor tehát ezt az adott korban lehető legpraktikusabbnak mondható útikönyvet megismertetjük a mai olvasóval, mintegy rekonstruáljuk is a magyar irodalmi régiség töredékes Róma-képét. A legelső Róma-útikönyvek vallási, zarándoklati célokat szolgáltak. Az ilyen típusú leírások a XV. század 70-es éveitől kezdve az lndulgentiae, a XVI. század negyvenes éveitől a Mirabilia címet is viselték. Bennük a templomok alapításának a legendákig nyúló története, a nagybecsű ereklyék, a hozzájuk fűződő jeles csodák és ünnepek, a templomi kincsek és adományozóik felsorolása, az építtető-szépíttető egyházi és világi fejedelmek dicsérete volt a legfontosabb. Az Indulgentiae-Mirabilia guida-típus újból és újból kiadott alapszövegében — bár rendszertelenül és nem következetesen — a Cinquecento folyamán egyre nagyobb számban bukkannak fel a képzőművészeti látnivalókra vonatkozó utalások. Ez a „világiasodási tendenciának” nevezhető folyamat a század derekán jelentős minőségi újításokhoz vezet. Szaporodnak az olasz nyelvű kiadások, és a Mirabilia 1541-ben jelenik meg először a Le cose maravigliose deli’alma citta di Roma címmel, amely aztán általánossá válik. A világi (képzőművészeti) adatok is tovább sokasodnak. 1557-ből való az eddig ismert első olyan kiadás, amelyben a gazdagodó Mirabilia-Cose maravigliose alapszöveg kiegészítéséül megjelenik a két és fél—három napra beosztott útvonal-javaslat (itinerarium), amely kifejezetten a világi (antik római és „modern”) látnivalók bejáráshoz kíván segítséget nyújtani. 1563-tól pedig többnyire az útikönyvhöz csatolják Andrea Palladio Antichita di Romáját. A Cinquecento végére tehát kialakul és összekapcsolódik a korszerű és praktikus Róma-guida három alapeleme: a kibővült Mirabilia, a 3 napos itinerarium és Palladio Antichita ja. Ezekhez csatlakoznak az egyéb gyakorlati tudnivalók és adatok, s az egyes kiadásokat többnyire metszetek illusztrálják. Ennek a típusnak legnépszerűbb és legértékesebb változata 1588-tól először latinul (ez volt az Antiquitates Romanae urbis), majd később olaszul, spanyolul és franciául is megjelent. Ezt az útikönyvet Girolamo Franzini illusztrálta és adta ki, s ő bővítette, korrigálta a háromnapos program szövegét is; a vallási dolgokra vonatkozó részt pedig Padre Fra Santi (Salinori) írta. A Franzini-guidák ma is dokumentum-értékűek a metszetek nagy száma és pontossága, az élvezetes stílusú és jól áttekinthető itinerarium, valamint az igen szép, tiszta nyomtatás miatt. Mint már utaltunk rá: a Franzini-guida 1595-ös olasz nyelvű kiadása Zrínyi könyvárában is fennmaradt. Nem tudjuk ugyan, mikor került oda, viszont aligha kétséges, hogy az itáliai utazással hozható kapcsolatba, feltehetően a gazdag illusztrációs anyag miatt. 26
