Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Király Erzsébet - Kovács Sándor Iván: Zrínyi Rómában
és Bernardo Gamucci di San Geminiano hasonló műve. Megvolt továbbá Zsámbokinak Joannes Rosinus Antiquitates Romanae című kézikönyve, Theodor Zwinger utazási módszertana, a Methodus apodemica, valamint a földkerekség különféle postaállomásainak Cherubino de Stella által összeállított jegyzéke, a Poste per diverse parti del mondo, stb. Legalább ennyire tanulságos egy másik gazdag könyvgyűjtemény, a Brutus János Mihályé. Gian Michele Bruto Báthory István olasz származású történetírója volt, majd a király halála után éppen Zsámboki János helyébe lépett Rudolf bécsi udvarában. Neki is megvolt Marliani Rómatopográfiája, de megvette Leandro Alberti Descrittione di tutta Italiáját, a Delle cose notabili che sono in Venetia című városismertetőt, továbbá azt a Rómaguidát is, ami így szerepel könyvei jegyzékében: Uantichita, sito, chiese et reliquie di Roma. Hasonlóképpen felbukkannak Itália és Róma látnivalóival foglalkozó könyvek Zrínyi fiatalkori szerelmi vetélytársa, a Zrínyi Péterrel együtt kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró könyvtárának jegyzékében (Statuae antiquae urbis Romáé; Donáti Roma vetus et nova; Fulvii Antiquitates Romanae; ltaliae illustratae Varii Scriptores). Nádasdy példája azért is fontos, mert ő szintén megfordult Rómában, mégpedig 1665 tavaszán, s egy onnan keltezett levele is fennmaradt. A levél csak VII. Sándor pápát dicséri, ám hogy Nádasdy Rómának más látnivalóit is megtekintette, arról utazásuk naplóíró krónikása, Bezerédi Zsigmond feljegyzései tanúskodnak. De említhetjük Sennyey László nagyszombati jezsuita rektor századvégi latin Róma-naplóit is, mert Sennyey szintén használt útikönyvet. Amikor a kötelességszerűen bejárandó főtemplomok nevezetességeiről kellene szólnia, a Corte di Roma című guidához utasítja az olvasót. 2. Zrínyi Miklós könyvtárának mind kéziratos jegyzéke, mind pedig sok darabja fennmaradt; ezeket ma a zágrábi egyetemi könyvtár őrzi. A Zrínyi-könyvtár kötetei között két római útikönyvet is találunk. Címük azonos: Le cose maravigliose deli’alma citta di Roma (Az örök Róma városának csodálatos dolgai), kiadási évük: 1595. és 1636; Zágrábban bárki fellapozhatja őket. Csakhogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe, mert az 1636-os guida a költő fia, Zrínyi Ádám könyveinek listáján szerepel. Két nyomós oknál fogva azonban joggal tételezhetjük fel, hogy a könyv az apáról szállott a fiúra: Zrínyi Miklós éppen 1636-ban járta Rómát; ezzel szemben Ádám nem járt Itáliában. A római Biblioteca Nazionale Centrale-ban végzett kutatásaink során került kezünkbe az 1636-os guida egyik példánya; ekkor világosodott meg a nyilvánvaló összefüggés. Róma topográfiájának és a római útikalauzok történetének kutatása, a Rómával foglalkozó útleírásök elemzése külön tudományszak, amelyhez szinte minden nemzet hozzátette eddig a maga adalékait — majdnem azt mondhatjuk: a magyar kivételével. Riedl Frigyes Magyarok Rómában című szép esszéjétől (1898) Szauder József Ciprus és obeliszk (1963), s Kövek és könyvek (1977) című két könyvéig alig történt valami érdemleges. Ács Mária Anna Róma a magyar költészetben címmel publikált disszertációja (1942) válogatás és rangsorolás nélküli idézethalmaz, amiben Zrínyi, Ady, Babits, Kosztolányi egy szintre kerül 25
