Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Király Erzsébet - Kovács Sándor Iván: Zrínyi Rómában
mestere előírta. A földrajztudós Frölich Dávid főműve, a korábbi latin világ földrajzát is tartalmazó Bibiotheca sen Cynosura peregrinantium (1644) hosszú barokk címével szólva csakugyan „Az utazók könyvtára vagy vezérfonala, azaz minden eddig kiadottnál teljesebb, gyönyörködtetőbb és hasznosabb útikönyv”, mert nemcsak földrajzi és történeti, elméleti és gyakorlati utazástan, hanem guida vagy bédekker is. Rómával kapcsolatos különféle utalásait egybegyűjtve már jóval gazdagabb képet kapunk, mint ami Szenei Molnár szótáraiból kifejthető. Jóllehet Frölich, a felvidéki cipszer Germánia igézetében ítélt Nyugat-Európáról, s Itáliáról az volt a véleménye: „Italia est Inferno animae, Paradisus corporis et Purgatorium crumenae” (Olaszország a lélek pokla, a test paradicsoma és a pénzes-zacskó purgatóriuma), az olasz föld és Róma nevezetességeit mégis tudós tárgyilagossággal összegezi. Földrajzkönyve, a Bártfán, 1639-ben megjelent Medulla geographiae practicae (A gyakorlati földrajz veleje) összefüggő Róma-leírást ad (a Vatikán — itt székel a pápa és itt van a Biblioteca Vaticana —, a 300 templom — ebből hét a legfontosabb —, a Belvedere és egyéb paloták — például a Cancclleria, a Farnese —, termák —, amfiteátrumok, cirkuszok, hidák, vízvezetékek, a Colosseum, a Capitolium, a Traianus-oszlop, szegényházak, piramisok, obeliszkek, kripták, temetők, fórumok, diadalívek, szobrok — például Nagy Sándor és Bukefalosz, a Pasquino, stb.). A Bibliotheca seu Cynosura felbontja, különböző kérdések szerint részletezi ugyanezt a Róma-képet, s nevezetességként említi például a római magyar zarándokok egykori szálláshelyét (a San Pietro közelében), az Aracoeli templom márványlépcsőit, a Quirinalc-domb kertjét, Marcus Aurelius capitoliumi lovasszobrát, a Santa Maria Maggiore és a San Sebastiano padozatát, a San Paolo-beli feliratokat, stb. Frölich mindezt persze különféle forrásművekből szedte össze, amikor azonban gyakorlati utazási tanácsokat ad, érződik válaszain, hogy maga is tapasztalt utazó volt, hiszen állítólag 12 évet töltött el külországi tanulással. „Miképpen készítse fel magát az utazásra induló?” — kérdezi Frölich, és pontokba szedett válaszai közül az egyik így szól: tanulmányozza a földrajzi mappákat, s mindössze néhány könyvet és egy olyan kalendáriumot vigyen magával, amely feljegyzésekre is alkalmas; legyen továbbá földrajzi összefoglalása és útikönyve, „amely megmutatja a következő helységeket a mérföldkövek jelölésével, s ezt gyakran lapozgassa”. Eddig is tudtuk, hogy Zrínyit egy esztergomi kanonok: az a Senkviczi Mátyás kísérte el Itáliába, aki már korábban is járt ott; nevezetesen 1627 nyarán, amikor Pázmány őt küldte VIII. Orbán pápához hűség és hódolat kifejezésére. Azt azonban nem vizsgálta még a kutatás: volt-e vajon Zrínyinek olyan útikönyve, amiből tájékozódhatott az utazás során? A kérdés feltevése már csak azért is kézenfekvő, mert a régi könyvjegyzékek arról tanúskodnak, hogy az útikönyvek, a guidák, a különféle országleírások, városismertetők a XVI—XVII. században már természetes tartozékai a tudósok, főurak, papok könyvgyűjteményeinek. A historikus-filológus-orvos Zsámboki János hatalmas könyvtárában tucatnyi az ide sorolható művek száma. Gulyás Pál csoportosítása szerint Róma régészeti emlékeivel a könyvtár hét darabja foglalkozik: Bartolommeo Marliani Topograpbia urbis Romaeja, Piero Ligorio Delle antichita di Roma című értekezése a cirkuszok, színházak és amfiteátrumok maradványairól, Lucio Fauno azonos című könyve, s ugyané tárggyal foglalkozó kompendiuma, továbbá Mauro Lucio 24
