Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Martyn Ferenc: Emléksorok egy rajzfüzetbe
MARTYN FERENC Emléksorok egy rajzfüzetbe A baranyai rajzok, a kiadvány gondolata Takács Gyuláé. Kissé tréfásan és bizalmasan úgy kezdhetném, gondoskodj egy megyei elnökhelyettesről, a kísérő művészettörténészről, ez esetben Csenkey Éva volt az, kell egy kocsi vezetővel, Futó Józseffel és — végy egy rajztollat. .. Gondoltam, ismerem Pécset és Baranyát, hiszen — réges-rég— annyit gyalogoltam köves országútjait! Mérlegelem tehát, pár hónap dolga ez a rajzsorozat. De mindjárt az induláskor újabb munkatársak, Weöres Sándor és Tüskés Tibor, akik mindketten ismerik a várost, a megyét is. Nos röviden, az elképzelt rövid időből lett kerek esztendő, aztán még egy, mire a Képzőművészeti Alapnál megjelent a kötet. Két nagy folyó, elhúzódó középhegység, az Ormánság lapálya, ahol hajdan tavaszi vizek idején odább, magasabbra húzták a talpasházakat, Zselic tündérkertje, Komló és Beremend, egy sor ősi bástya és tornyok, kétszáz község, bozótok meg erdők sokféle vaddal, középütt meg Pécs a tenyérnyi várossal és szárnyain épületrengeteggel. És történelem ádáz gyötrelmekkel, néha csönd. (A városról már régen is írtak, annyi között Richard Bright angol orvos, világosan, vonzón, igazságot keresve.) A bőség áradásában a rajzolónak tehát szorosra kell venni a tervet, meg kell elégednie a mai látvánnyal, a külső képpel, képes-levelezőlapokkal, bízva, hogy a kevés — ha szerencséje van —, lehet mégis jellemző. Régente is készültek rajzok, metszetek — egyik-másik talán szóbeli leírás alapján, ezért pontatlanságuk. De van egy lap az elhúzódó városképet délről látva, a metszet jobb szélén, fa alatt, ott áll a város három polgára: a magyar, a német, a horvát. A mostani Baranyai képek egytől egyig a helyszínen készültek, szemközt a látvánnyal, az állandó azonossal, pontosan ábrázolva a látott valót. A késői utód szemlélve ezeket a rajzokat, mert korunkban a változás vágtató iramú, valami hasonlót érez majd, mint ahogy régi metszetek láttán mi sétálunk a hajdanvolt városban és tájban. Reggelente vagy kora délelőtt indultunk Csenkey Évával, a „szálláscsinálóval”. Fölkerestük a tanács, a tsz elnökét, a szíves találkozások elkísértek istál5
