Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Laczkó András: Emberformáló szeretet: Illyés Gyula - Sarjúrendek című verséről
Milyen nehéz lettem! A rét hullámain Csüggedten merültem Gyerekkorom felé. A Szülőföldemnek ez a részlete metonímikusan viszonyítja a kaszálás előtti sarját és a hullámzó víztükröt. A Jel című versében az emberek olyan hajósok, illetve hajótöröttekként jelentek meg, akik feledve hónukat, lassan önmagukkal is meghasonlanak, s költői feladatként fogalmazódott meg, hogy ezzel szembeszegüljön. Itt utalt önnön lírikusi elhivatottságára: „Bitorolt földből napfényre fakadva görnyedt szolgák indítottak járni, / Tőlük tanultam a szót, mely lassan támad bennem, megvárja visszhangját.” A Sarjúrendek szempontjából az 1930-ban megjelent Illyés-versek közül figyelmet érdemel az íme az én népem című, amelyben arról ír, hogy másra készült, mint amiről szól, de ezt a mást a kényszerűség indokolja. Ide vág a Dunántúli reggel hármas kompozíciója, ahol a múlt és a jövő kétféle szorítása dominál, valamint a szembekerülés a „fényes jövendővel.” Meg kell említeni még az ősz felé címűt, mert az egyik fontos szóváltozat előfordul egyik strófájában: „Minden ősz felé úgy közelgek / Mintha egy Édesanya várna.” FORMA ÉS SZERKEZET. Illyés verse a költői szókincs hagyományosabb rétegeire épül. Az egyénítést — mint jeleztem — az impresszionisztikus leírás („lábam körül úszó szarkaláb ok”), illetve néhány szokványostól eltérő szószerkezet mutatja (amilyen a „lappangó szeretet” vagy az ,,emelkedő szív”). Hagyományos az a metonímikus kapcsolatteremtés (lekaszált rét = tenger), amelyre a Sarjúrendek egész ívét állította a költő. Már Németh László észrevette (az egész kötetre vonatkozóan), hogy Illyés nyelvi eszközeinek nincs kényszerítő ereje, hogy kifejezései nem változtathatatlanok. A szépséget a versben a képzelet teremti úgy, hogy egyre biztosabban megláttatja a valóság mögötti csodát. Valóság és csoda, realitás és lendülő képzelet tehát a két pillér. A lendület viszi — a forma adta keretekben — előre a verset. Különösen a korai változatokban látszik, hogy nem fárad, nem esik vissza, hanem szinte szakaszról szakaszra emelkedik, s amikor már-már nincs tovább, amikor a csoda már mindenkié, hirtelen fordulattal visszatér az induló helyzethez. A véglegesült változatban ez a keretjelleg eltűnik és ível töretlenül a vers a tettre hívás magasáig. A képzelet ilyen szárnyalása nehezen, alig tűr kötöttségeket. Épp ezért természetes, hogy szimmetria és aszimmetria egyaránt van a Sarjúrendek formájában és szerkezetében. Arányosan építettek az egyes szakaszok, a nyolc sort két azonos összetételű négyes alkotja. Ez határozza meg a strófa szerkezetét és rímelését : Mintha egy szebb múltból szállna 8 x üzenettel a széna illatja, 10 a emelkedő szívem könnyű 8 x bátorság dagasztja 6 a ó ti távolban hangosan 8 x felzokogók, nagy bajba esettek 10 b ti virrasztók, kéztördelők 8 : kétségbeesettek: 6 b 24
