Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Gál István (közli): Babits három Dante-miniatűrje
Bibliából vagy Vergilius énekeiből merített szavakkal; így dicséri Beatricét minden vallás és költészet, kereszténység és pogányság, ég és föld. És hirtelen a hét gyertyatartó megáll és nyomában a szekér, s az igazságot hirdető egész szimbolikus processzió, hogy a szekér utasa kiszállhasson; s ebben a várakozásban kezdődik a nagy költeménynek az az éneke, melyben, ahogy mondtam, megjelenik végre Beatrice, akinek dicséretére az egész költemény íratott — Beatrice a rég halott és mindig élő, a gyermekkori szerelem, az egyetlen és igaz, akihez minden más érzés csak hűtlenség! 2. DANTE ÉS MAGYARORSZÁG A középkor utolsó századaiban meglehetős élénk volt a kapcsolat Magyarország és Itália közt. Dante több helyütt említi hazánkat, — némelyek hajlandók voltak hinni, hogy járt is itt, — s egy királyunk atyja előkelőén ragyog a Paradicsom szerelmes fényei sorában. Nemes ifjaink, akik Bolognában szítták a tudományt, talán már egész korán hoztak haza egy-egy lemásolt Dante-éneket ládájukban, s könyvtáraink luxuskódexeket is őriznek Dante szövegével, melyek közül a „Mátyás király Dantéja” híressé vált. A többi a Serravalle-féle latin fordítást írja át, mely a nagy ének megértését azoknak is lehetségessé tette, akik nem tudtak olaszul. Tudomást szerezni a Szent Költeményről, olvasni, élvezni azt, már a „Fortuna di Dante” első korszakában is számos magyar embernek módja volt. S a magyar lélek nem állt idegenül a Dante világával szemben. A magyar fantázia józan és érzéki; de Dantéé is az, s ez a józanság és érzékiség sohasem volt akadálya a nagy kiröpüléseknek. Túlvilági víziókkal a magyar középkor is szolgál, s a Tar Lőrinc pokoljárását nem sok idő választja el a Dantéétól. S a magyar pokoljáró fantazmagóriáit is az igazság vágya s a földi igazságtalanságokon való fölháborodás szülte. Baj és igazságtalanság volt elég, s mindig több lett. Magyarországra gonosz századok jöttek, török erőszak és osztrák ármány hálózta be „négy folyó és három hegy” közeit. Határaink becsukódtak, a szép illuminált kódexek elpusztultak vagy kikerültek az országból, s így haltak meg lassan az álmok is, víziók is: nincs-e több baj ezen a világon, hogysem a túlvilágra sok gondolat esne? Űj, nemzeti vallás foglalja el a szíveket, s Dante nevét sokáig alig említi valaki. De amint a magyar szellem újból fölébred, s mintegy újkori hivatására eszmélve néz körül megint Európában, tekintetét ellenállhatatlanul vonzani látszik a fény, melyet a firenzei lángoszlop ad. A csúcsok nagysága az átellenes csúcsról látszik igazán, a nagy szellemet a nagy szellem érzi meg először, tér és idő távolságain át, mint egy titkos beállítású rádió. Dante lelke is akkor rezget meg rokonhúrokat a magyar lélekben, mikor a magyar szellem és költészet a csúcsokra ér. Arany János, a legnagyobb magyar epikus, verset írt Dantéról, amely filozofikus mélységével és költői magasságával az egész Dante-irodalomban, de magának Aranynak oevre-ében is ritkítja párját. Műfordítóinknak régtőlfogva álma, s legnagyobb erőpróbája a Dante-fordítás. S már majd félszázada, egy magyar ember oly esszét írt Dantéról, mely bizonnyal a legszebbek közt foglalhat helyet. Ma Dante, éppúgy mint Shakespeare, közkincse a magyar irodalmi művelt-12
