Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből
Szekszárd, 1946. július 30. Kedd. Délben úgy volt, hogy megyek Gyönkre. F. főhadnagy azonban, amikoi megtudta, hogy györffysta vagyok, mindjárt azt kérdezte, hogy nem I.-hoz megyek-e? Megmagyaráztam, hogy nem. De oda is elmegyek. Hímelt-hámolt és nem vitt el a kocsin. Megmagyarázta, hogy I. körül a legkülönbözőbb hírek keringenek. Egyesek szerint fasiszta, mások szerint ártatlan. Mindenesetre már annyira be van feketítve, hogy nem lehet a kollégium élére állítani. Szervezettségünkre jellemző, hogy az MNDSZ körlevelet bocsátott ki, ha másban nem, mosásban legyenek segítségünkre. Szekszárd, 1946. július 3/. Szerda. Délelőtt a szedresi és sárpilisi küldöttekkel tárgyaltam. Utána a polgármesterhez mentem a kollégium számára nyújtandó lakás ügyében. S. I. főjegyző a rengeteg munkára panaszkodott. A 14000 lakosú városnak egyetlen előadója van. A városi tisztviselők 80 százalékát B-listára helyezték. A népi kollégium számára tervbe vehető helyek: 1. A Pirnitzer-ház. Ide átköltözne a vitézi székházból a szakszervezet. 2. A szegényház, ha a szegényeket vidékre telepítenék. A főjegyző szerint Szekszárd város vállalni tudná 5 gyerek évi ellátását. Barátságának és szolgálatkészségének jeléül az emeletről egészen a2 utcáig lekísért. A megyeházán csak személyes közbenjárásomra kaptunk a földművesszövetkezeteknek 60 darab szívópapírt egy körlevélhez. Általában a Györffy- Kollégium tekintélye jó és én ezt még csak igyekszem növelni... Délután fél 4-kor M. K.-val kimentem Mözsre. 2400 lakosú, nagyobb részben sváb falu. A házak tiszták, gondozottak. A községházáról S. tanítóhoz utasítottak. A faluban kb. 310 holdat osztottak ki, de a telepítés körül még zavarok vannak. A svábokat nem vitték még ki és több mint 100 telepes családot hoztak be. A svábokat mentik, a telepesek lógnak, nem sokat dolgoznak. Újság nem jár a faluba. Tolnába megy néha, de a mözsieknek ritkán marad. Moziba is Tolnára járnak át. A taníttatásról az a véleménye, hogy jelenleg a parasztokban — éppen a tisztviselők nyomorult helyzetét látván — kevés az érdeklődés a tanulás iránt. A taníttatásban nem elsősorban művelődési lehetőséget látnak, hanem kenyeret. Az eddig tanultak közül 6 gazda tért vissza 4 középiskola után a földhöz. Feleletül a szegényparasztok és munkások kultúraéhségére hivatkoztam. A gazdagparasztok között ez az álláspont érthető, hiszen ők jobban élnek, mint a városi ember. Azért jelenleg is tanul 14 ifjú a tolnai polgáriban és 8 gimnazista Szekszárdon. A kollégium tervét örömmel üdvözölte. Még Sz.-vel, a jelenlegi főispánnal akartak a gimnázium épületében internátust szervezni. Azt azonban nem tartotta kívánatosnak, hogy csak szegény sorsú gyerekek legyenek ott, mert ezáltal kiváltságuk lenne, ami nem kívánatos a magyar társadalom rétegződése szempontjából. (FKlPÜ!) Megnyugtattam, hogy fizetéseseket is veszünk fel és egészen természetesen tanítófiakat is. Mindjárt felvetette azt is, hogy ezeknek a népi kollégiumoknak egy kis földet is kellene adni, hogy a közösségi szellem, a közért való áldozat kifejlődjön bennük. 42
