Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből
Javában tárgyaltam, bizonygattam a kollégiumok koalíciós voltát és azt, hogy a Györffybcn ezt már régóta csináljuk és éppen ez indított erre a munkára, amikor beszól az ablakon a sofőr: „Gyerünk elvtárs!” Tréfás huncutkodásnak tartottam, és azután tovább beszéltem. Kértem, hogy a község 2 gyermek teljes ellátását vállalja. De ő csak egyet akart. Végül is elfogadott kettőt. Ezt ő maga fogja szorgalmazni a Nemzeti Bizottságban. Ez a legjobb tárgyalás, mert a KP biztosan megszavazza. Annyira megbarátkoztunk, hogy nem eresztett el uzsonna nélkül. Két darab finom disznósültet ettem, hófehér kenyérrel. Utána egy szép, festői külsejű nagy körtét adott. Bort is adott volna, de nincs és venni drága. 3 kg búza = 1 liter borral. Közben a forint-várásról és a bizalomról beszélgettünk. Egyedül az állattartással nem volt kibékülve. Az emberek félnek, hogy elviszik jószágaikat. Így inkább fiatalon levágják a borjút is, disznót is. A 10 holdas gazdák azt látják, hogy nekik többet kell leadni, mint annak a nagygazdának, aki számításból csak 1 tehenet tart. Ezen változtatni kell! Szekszárd, 1946. augusztus 1. Csütörtök. (A naplót péntek reggel írom Bonyhád és Zomba között a Dőry Frigyes-féle major egyik tanyáján.) Reggel néhány szövetkezeti körlevél és adminisztrációs munka után fél n-kor S. J. megyei titkárral az öreg „Tátrán” irány Bonyhádra. A kocsi már hetek óta benn állt a rossz gumik miatt. Mivel tegnap szükségből ki kellett menni Mözsre, összerakták. Az egyik kerékben 17-es belső helyett 16-os volt. Biztosra vettük, hogy defekt nélkül nem járjuk meg az utat. És megjártuk! Ezen annyira felbátorodtunk, hogy másnap már hosszabb útra merészkedtünk, amit K. Laci, a sofőr borzalmas kínok között vett tudomásul. Az agyagos, poros úton alig megyünk egy fél órát, leeresztett a bal hátsó. Beragasztotta, visszarakta, eresztett Újból leszerelte, ragasztotta. Közben leeresztett a bal első is. A két gumit 5 szereléssel délután 4-re javította meg. A nap kegyetlenül tűzött ránk. A kétoldali magas töltés árkában még egy kicsiny szellő sem lengedezett. Mozdulatlan némasággal hallgatott minden. Csak egy szál gyufa kellett volna, hogy ez a fojtott hő lángra lobbanjon. Egy szál gyufa a ragasztáshoz, hogy a benzint meggyújtsuk. De honnan? Egyikünk sem dohányos. Fokozódó hőségünket csak a csalódás hűtötte le, amit az egymás után leállított járókelők üres zsebei jelentettek. Egy öreg sváb pedig hozzánk jött, hogy rágyújtson! Mivel szomjasak voltunk, S. Józseffel a közeli vízimalomba indultunk vízért. A molnár a kúthoz utasított. Míg én a vizet húztam, addig S. beszélt vele. A molnár említette, hogy Kakasdra indul, ahol nekik, kommunistáknak gyűlésük lesz. S. hiába érdeklődött, hogy milyen ügyben, a vízimolnár nem árulta el. Ezután igazolta magát, hogy ő a kommunista megyei titkár. Erre aztán a borospincébe hívott bennünket. Engem már nem is igazoltatott. Bonyhádon amíg S. a Kommunista Pártban tárgyalt, addig én a Parasztpártba és a Székely Telepesek Szövetkezetébe mentem. Az ügyvezető L. Antallal, majd az ügyészükkel, Dr. K. Istvánnal tárgyaltam. Szövetkezetük alakulása és 43
