Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Pákolitz István: Bögrésdiákok
Tuna közvetlensége nagyon jólesett, most nem szaladtam el, nem is lett volna hova; de az biztos, hogy nagyon kétségbeesetten állhattam a szoba közepén, idegenül és iszonyodva új otthonomban. Azt is csak most vettem észre, hogy mama és a bátyám már percekkel ezelőtt ellépett a Kisszemináriumba. Az a tudat, hogy Józsi bátyám személyében, ha nem is közvetlen a sarkamban, de mégis marad velem valaki a családból; továbbá Tuna barátságos gesztusa (már kezdtem kapisgálni, hogy a Tuna alighanem az Antal becéző változata) megmentett attól, hogy világgá szaladjak, akár a miskei malac. Teljesen váratlanul azon kaptam magam, hogy gazdasági-kereskedelmi ügygyei foglalkozom: a diákszoba kiadásából várható jövedelmet számolom: Bálványosiéknak havonta 80 pengőt jelent ez, mert egy-egy diák után 20 pengő a kvártély. Ebben benne van a fűtés meg a világítás. A mosatást odahaza kell elintézni. Ha úgy vesszük, nem sok a 20 pengő, pláne ha arra gondolok, hogy otthon az ebédfőzés után még néhány sájdlit dugtunk a csikósparherdbe, ezzel készen is voltunk a fűtéssel. Aztán: a Bálványosiéknál villany van, minálunk petróleumlámpával bíbelődtünk, bizony, sok babradolog akadt a lámpával: a bele rendszerint elüszkösödött egy-két órai égetés után, nyírni kellett, összekormozta a cilindert; ha meg a porcelán búra fölmondta a szolgálatot, azaz eltörött, újságpapirosból vágtunk lámpaernyőt, lyukat kerekítettünk rá és a cilinderre húztuk. A fölforrósodott lámpaüvegtől a házilag készített ernyő megpörkölődött, s valamicskét ez a büdösség is gyarapította a szobameleget. Végül is oda lukadtam ki, vajon igazságos-e, hogy mind a négyen egyformán fizetünk, s ilyen szűkösen vagyunk; aztán azon morfondíroztam, ha sokba kerül is Bálványosiéknak a fűtés meg a világítás, mégis megérheti nekik, különben nem adnák ki a szobájukat. Ha nincs fűtés, ha kevesebb villanyt használunk, akkor is megkapják egy-cgy diák után a 20 pengőt. Apámnak 65 pengő a havi keresete. Ebből 5 pengő a toronyóra kezeléséért jár neki... Mélázásomból Tuna rezzentett föl; azt ajánlotta, elkísér kosztoshelyemre, a Rechner Konrád kanonok úr Öméltóságához, mivel tudja, oda fogok járni; legalább ő sem megy egyedül, ő ugyanis egy házzal odébb bögrésdiákoskodik, a Wiederkher méltóságos úrnál. Igen, hát beteljesedett, amiért annyit imádkoztam: Józsi bátyám ki tudta járatni, hogy fölvett a méltóságos úr ingyenkosztra. A Rechner méltóságos úrnál minden évben három szegény sorsú diák étkezhet, méghozzá napjában háromszor. Tavaly is három diák kosztolt itt; egyikük azonban, a Pavlákovics Pista fölvételt nyert a Kisszemináriumba, ahová a Józsink is bejutott. Így a Pavlákovics Pista helyére én kerülhettem a Rechner méltóságos úrhoz. Zágonyi Gazsi is jóindulatúan vigasztalt, megbökte lapickámat: egy csöppet se féljek, bele fogok szokni a diákéletbe, hisz nem ülhetek örökké az anyám szoknyáján. Azt is hozzátette, s egy kicsit el is szontyolodott; ő már másfél esztendeje nem volt otthon; a szerbiánusok nem adnak útlevelet minden szíre-szóra, pláne, ha valaki diák, így aztán csak levélben érintkezhet az otthoniakkal. 30
